Önmagát regenerálja a biobeton

A magas benzin ár és az ónos eső küzdelmei

Dr. Sárváry Sándor traumatológus, és a súlyos sérülteket ellátó Péterfy Sándor Utcai Kórházban dolgozik. A Narancs készített vele utóbbi számában egy interjút. A baleseti sebészet az a hely, ahol a legpontosabb képet lehet kapni a közlekedést érintő változások gyakorlati hatásairól...

Az elmúlt hét-nyolc év baleseti statisztikáiból is az látszik, hogy minél drágább a benzin, és minél kevesebb pénze van rá a lakosságnak, annál kevesebben halnak meg az utakon. Ehhez még hozzájárul, hogy a szabályok is szigorodtak, például a gyorshajtás miatt kiszabott összegek is nőttek. Nagyon jó, hogy a büntetéseket megemelték, mert ennyiért már nem éri meg gyorsan menni, a szerényebb keresetűek ki sem tudják fizetni.

Hiába magas a benzin ára és szigorodnak a szabályok: az időjárás képes menetrendszerűen megtelíteni a traumatológiai osztályokat.

Van egy szezonalitásuk a baleseteknek, ezt mi óraműpontossággal érezzük (...). A legnehezebb az átmenet a nyárból a télbe, ugrásszerűen nő a balesetek száma, ha beköszönt a hideg idő. Ugyanez igaz az első hóra is. A legnagyobb halál persze az ónos eső, olyan nincs, hogy ilyenkor ne történne baleset. Ilyenkor mindig megtelnek az osztályok. Ha tehetnénk, nem csak azt tiltanánk meg, hogy ilyenkor autózzanak az emberek, hanem azt is, hogy arra a nyolc órára, amíg az ónos eső el nem tűnik az utakról, egyáltalán kimenjenek otthonról.

Hal a pénztárcánkról van szó, akkor tehát óvatosabbak vagyunk, mint amikor az időjárási viszonyokat mérlegeljük. Utóbbiban kell tehát jobb kommunikációval segíteni az embereket.

Egy nő naponta 515 féle kemikáliát ken a bőrébe

Út az óceánpartra

A "forradalmi" egykerekű

Bicajozás a Horthy hídon

Múltkor írtam arról, hogy a Horthy Miklós (ma: Petőfi) hídon 1937-től kezdve lehetett bicajúton tekerni. A híd "északi és déli oldalán egyaránt voltak már a kocsiúttól és a járdától szintkülönbséggel elválasztott kerékpárutak" - idéztem akkor a HVG-t.

Nos, a Filmhiradók Online archív felvételei közt rábukkantam a hídavatás felvételére, melyen - lásd a fenti snapshotot - látszik, hogy valóban bicikliúton lehetett áttekerni a túlpartra. Azt azonban nem lehet kivenni a képsorokból, hogy - miként azt a HVG állította - a híd mindkét oldalán lett volna a forgalomról szintkülönbséggel leválasztott kerékpárút.

A házinyuszik titkos segítőkre leltek a város parkjában

Az egész sztori tavaly, a nyári szabadságok idején kezdődött Belgiumban. Azon belül is Antwerpen legnagyobb közparkjában, a Stadsparkban. A vélhetően húsvétról megmaradt házi kedvenceket a flamad családoknak nem volt szívük otthon hagyni a nyaralás idejére. Így inkább elengedték a vadonhoz cseppet sem szokott kisállatokat a zegzugos Stadsparkban.

A probléma akkor kezdődött, mikor a nyuszik nem találtak ellenségre a hatalmas parkban, s elkezdtek szaporodni. Az ultraortodox (haredi) zsidó negyedben található park rövid idő alatt sajátos tündérmesévé változott: a kacsák, hattyúk, sirályok, galambok együtt sütkéreztek a napfényben a lakásmagányból felszabadult nyuszikkal.

Az idillt a városvezetés nem nézte ilyen jó szemmel. A polgármester az esetleges túlszaporodás és fertőzések megelőzése, valamint a közeledő hideg tél végett állatkimentő akcióterv összeállítását sürgette. A jószívű polgármester nem habozott nyomatékosítani, hogy nem híve az erőszakos módszereknek. Sem durváskodás, sem kilövés nem jöhet szóba. Így a nyuszikat óvatosan próbálták befogni, hogy aztán állatbarát, ám zárt helyre szállítsák őket.

A városvezetés nem járt sikerrel. Múlt héten, mikor utoljára a parkban jártunk, sok tucat szabadon ugrabugráló, napozó, lakmározó nyuszit számoltunk össze. Úgy tűnik tehát, hogy a nyuszik jól bírják a gyűrődést, és átvészelték a tavalyi telet a sziklarepedések, bokrok, fák tövében.

Sőt, titkos segítőik is akadtak. A látszólag a nyulakra ügyet sem vető, békésen sétálgató családok néha-néha közelebb sorolnak a park tóparti gyepéhez, és - szinte észrevétlenül - sárgarépát csúsztatnak gyermekeik kezébe.

Az egyik, mellettem álló kislány a kabátujjából kikandikáló, gondosan meghámozott sárgarépával kínálja a prémfehér nyuszit, majd lopva összekacsintanak, és a kislány már fut is vissza a cinkosan félrenéző papa és mama felé.

Ez az antwerpeni nyuszik igaz története.

[frissítve] Ide kapcsolódó téma a berlini fal nyulainak története, melyre az Urbanlegends hívta fel figyelmünket. A stockholmi városi nyuszik sokkal szomorúbb sorsáról szóló híradást pedig Komavary küldte el. Köszönet.

Csoportos kerékpáráldás a Hősök terén

A légyre szerelt hirdetés

A nagy H1N1 bizonytalankodás

Itt az idő, választani kell. Vagy oltás, vagy bízunk a szervezetünkben és a jószerencsénkben.

Számomra nagyon érdekes, hogy azok, akik az oltás ellen vannak, leginkább a "médiahisztériára" hivatkoznak. Miközben a "médiahisztériát" - amennyire látom - elsősorban azok keltik, akik épp ellene vannak az oltásnak.

Nagyon kevés olyan cikket találni a magyar weben, mely összeszedné a H1N1 oltással kapcsolatos tényeket. Talán ebből is fakad, hogy még azok sincsenek teljesen tisztában az alapvető információkkal (pl. terhes nők, vagy 6 hónaposnál fiatalabb csecsemők olthatósága, tipikus mellékhatások, rizikófaktorok, a higanypánik alaptalansága), akik egyébként beoltatják magukat.

Amit a média prezentál a témában, az leginkább nem a tények, hanem sztorik és vélemények. És persze a média ezúttal is inkább a különöst, a félelmetest keresi a témában. Dezinformációból, félelemkeltésből és rémtörténetekből nincs hiány. De persze a másik oldalon is vannak elrettentő példák.

S bár vannak higgadtabb és határozottabb szakmai álláspontok az oltás szükségessége mellett, a magyar lakosság döntő része nem kér a vakcinából. Tart tőle. Fél. A járványtól nem, mert az még nincs itt. Csak a vakcina mellékhatásaitól. Hát így vagyunk, mi, itt, a gyógyszerfüggők és alkoholisták hazájában. Tudunk mérlegelni, főleg, ha az egészségünk a tét...

Az ehhez hasonló mediatizált, össznépi, pánikközeli helyzetek tökéletesen mutatják, hogy rég letűnt a modernitás, mikor a tudomány és az észérvek feltétlen előjogra tarthattak igényt a hiedelmekkel és misztériumokkal szemben. Az egységes és szilárd tudományos világkép a modernitás emberének vágyálma volt.

Ma, lassan túl a postmodernen (sic!), pedig nincs más, csak a folyamatos, de mindig ad hoc jelentkező bizonytalanság. A "mindennek igaz az ellenkezője is, ha elég ügyesen fogalmazunk" cinizmusa, mely élteti és szaporítja a gyógyító webgömbökben való hitet, a homeopátiás nirvánákat, a biztos placebohatású természetgyógyászati ráolvasásokat, a vallássá emelt amatőr önorvoslást.

A világ megérett arra, hogy az Egészégügyi Világszervezet és az orvostudomány nélkül próbáljon meg végre önigazolást találni saját félelmeiben.

Bármi is történjen a következő hónapokban a H1N1-témában, majdnem biztosak lehetünk benne, hogy mindegyik fél a saját maga érvrendszerének megtámogatását fogja látni a fejleményekben.

Egy bizonyos: ilyen témákban a médiának és az orvostársadalomnak - a mindenféle szedett-vedett hírmorzsák belapátolása helyett - sokkal inkább az lenne a dolga, hogy a tényeket határozottan közvetítse az embere felé. Kiszűrje a hírzajból a lényeget.

Csakhogy a médiatermékek egyre kevésbé képesek önkontrollra. Az orvostársadalom pedig az elmúlt évtizedekben elfelejtette megtanulni, hogy hogyan kommunikáljon a világgal.

Nekem sem maradt más választásom, mint végiggondolni ezt a problémakört. Az alaphozzáállásom az volt, hogy nem szeretnék lebetegedni. Vagyis nem annyira attól félek, hogy végez velem a vírus. Hanem attól, hogy egy-két hétre kiesek a munkából. A másik oldalon pedig a szakmai álláspontok szerint a vakcina mellékhatásai mérsékeltek és előfordulási esélyük igen csekély. Főleg ha az influenza elkapásával vetjük össze.

Ezek a premisszák számomra elegendőek voltak ahhoz, hogy arra a konklúzióra jussak, bevállalom az oltást.

Nyilván vannak, akik épp az ellenkező következtetésre jutottak. Mindketten reméljük, hogy ebben a kérdésben nincs igazán rossz döntés...

[frissítve] Közben megjelent az első higgadt, érvekre és tényekre koncentráló online cikk a témában.

[frissítve#2] November 5-én a Magyar Tudományos Akadémia is kiadta közleményét H1N1 ügyben. Érveik és állításaik nagyrészt egybecsengenek azokkal az érvekkel, melyek alapján én is az oltás mellett döntöttem.