A könnyűzenében, főként ha magyarul énekelődik, általánosságban a leggyengébb pont a dalszöveg. Próbált már valaki híres amerikai vagy brit popszámokat nyers magyar fordításban énekelni? Szörnyű.

Nos, a Kispál és a borz idézett száma szerintem ékes példája annak, hogy lehetséges magyarul is tökéletesközeli dalszöveget írni. Nagyszerűen végigvezetett allegória. Nincs túlságosan sok mondanivaló. Egyszerű, de hatásos képekkel operál a dalszöveg. Finoman egyensúlyoz a romantikus giccs és az egyetemista nörd asztronomizálgatás (a.k.a. csajozós dumák) hangulata között.

Más kérdés, hogy ezen a koncerten alapvető hiba volt az erős basszusalap fölé húzni ezt a vonós betétet az első szólórész helyére. Egyszerűen sehogyan nem illik, sem a dalszöveghez, sem a dalon végigvezetett harmóniavariánsokhoz. Érezzük, hogy a hegedű helyett valami mélyen, szigorúan, fegyelmezetten játszó ritmusszekciónak kellene követneznie. (Ami egyébként ott is van, csak összefirkálja a domináns hangszerré előlépő hegedűjáték.)

Tudjátok, amikor a dobos szinte elemelkedik a székről a lábcinezés közben, a basszusgitáros meg a testéhez szorítja a gitártestet, és határozott fogásokkal gördíti bele a dallamot a dobritmusba. Na de a második hegedülgetés után (3:30-nál) szerencsére ez is megtörténik: helyére teszi a dolgokat a basszus+dob szekció.

Amúgy érdemes végighallgatni úgy is a számot, hogy csak a gitárjátékra figyelünk. Ki fog derülni, hogy a nagyon egyszerű alap miért nem hat unalmasnak.

Maga az alapszám, alaphangszerelés, dalszöveg szerintem az egyik legjobb a honi könnyűzene kilencvenes éveiben. Kiválóan énekelhető a cappella is, fesztiválos sörözések alkalmával. Vagy lehet motyogni a villamosmegálló magányában. Valamint mindenkinek van valami halvány köze a dal témájához. Nem hurráoptimista, nem is öncélúan vicceskedő, nincs benne világégés, megváltás. Mégsem unalmas.

Nem mintha olyan hatalmas Kispál-fanboy lennék. És továbbra is tartom azt, hogy pont 10 lemezzel kevesebbet kellett volna készíteniük az elmúlt évtizedekben. És már az "Előre Illéri"-nél megfontolni, hogy nem lenne-e jobb, ha mondjuk 25 dalnál megállnának, és lezárnák az életművüket. Utána meg lehet évtizedekig koncertezni azzal a huszonöt nagyon jó dallal.