On TV, all young pop idols are tall. Given our society’s strong tendency to fit into the group and follow the trend, being short is a problem. Short kids are ostracized.

Új őrület szedi áldozatait Dél-Koreában: az alacsony növésű gyerekeket speciális gyakorlatoknak vetik alá, sőt, egyes szülők a hormonkezeléstől sem riadnak vissza, ha arról van szó, hogy gyermekük akárcsak pár centivel is magasabb lehet felnőtt korára.

Az ázsiai kultúrában persze nem mindig kapcsolták össze a sikerességet a testmagassággal. Az egész paranoia akkor kezdődött, amikor a nyugati (divat)kultúra elkezdte átitatni a koreai mindennapokat: a tévében szereplő sztárok, magazinokban szereplő modellek mind az átlagnál magasabb koreaiak/európaiak/amerikaiak, és egyre általánosabbá vált az a nézet, hogy az átlagnál alacsonyabb emberek nehezebben tudnak érvényesülni az életben.

Persze önmagában az, hogy valaki az átlagnál alacsonyabb, még semmilyen biológiai vagy szellemi hátrányt nem foglal magában. Elég lenne csak felsorolni a történelem kisnövésű nagy alakjait, hogy lássuk, a testmagasság önmagában semmilyen előnyt vagy hátrányt nem jelent. Ugyanakkor egyre több koreai klinika ajánl növekedési programokat a koreai gyerekeknek. Vagyis lassan az egész paranoia köré kiépül egy iparág. Akárcsak a nyugati világban a plasztikai sebészet. (Minden kultúrának megvannak a maga paranoiái.)

Érdekes lenne azonban feltárni azokat a kulturális okokat, melyek oda vezettek, hogy mára a magasságot esztétikai és darwinista előnynek is gondolják sokan. Nem csak Koreában, de a nyugati világban is.