Múltkor már tárgyaltuk az éjszakák nélküli világ problémakört. Az egyik kedvenc blogom, a Paleo-Future legfrissebb postja a bizonyíték rá, hogy 1960-ban már realitásnak tartották, hogy a közeli jövőben mesterséges miniatűr napocskák fogják bevilágítani éjjeleinket.

Tegnap, sör fölött beszélgettünk arról egy ismerőssel, hogy életritmusunk nincs összhangban az éjszakák és nappalok váltakozásával. Szóval a bioritmusunkat igazából nem is mi magunk borítjuk fel, csupán az adott életritmusunk aktuálisan nem illeszkedik a budapesti éjszakák és nappalok váltakozásához.

Ugye vannak helyek és időpontok a világon, ahol éjjel is fent van a Nap. Szóval ott nyilván az emberek sokkal kevésbé érzik hülyén magukat, ha még a munkáikkal foglalatoskodnak, vagy épp vacsorázni készülnek. Hisz bár elmúlt éjfél, de a Nap még bevilágítja a horizontot. Tehát: élet van.

A kérdés általánosan pedig úgy szól: hogy ha örök nappal lenne a Földön, vajon mi minden változna meg az életünkben? Főként a pozitív aspektusokra lennék kíváncsi.

Mint említettem, az életritmus például teljesen személyre szabható lenne. Az emberek azokkal és akkor járnának bulizni, akik épp ébren vannak, és amikor épp nekik este van. Mármint az ő életritmusuk szerint.

Kialakulnának egymás mellett élő életritmus-csoportok. Azok, akik átlag 8 órát alszanak, és azok, akik kevesebbet, és azok, akik többet.

Álmosan kikelve az ágyból azt látnánk, hogy mások épp hazatérnek a munkából, megint mások épp iskolába indulnak, vagy ebédelni. Megint mások reggelizni, és megint mások vacsorázni.

Nincs is reggeli-ebéd-vacsora, csak étkezések. Mindenki kedve és életritmusa szerint...

Mondom, már most is sokan úgy élnek, mintha ilyen lenne a világ. Csak tele vannak frusztráltsággal, amiért nem tudnak igazodni az éjszakák és nappalok váltakozásához. Ha mindez nem lenne, a frusztráltság is elillanna. És egy érdekesebb, talán bizonyos szempontból különösebb világban és társadalomban is élnénk...