Az újságírók rendszeresen szemléltetnek méreteket úgy, hogy nem-tipikus mértékegységeket használnak. Az angolszász világban az egyik ilyen nem-tipikus terület mértékegység Belgium mérete. A médiában annyiszor hivatkoznak - néha tévesen - erre a mértékegységre, hogy az "akkora, mint Belgium" mémként is elkezdett működni a weben. Sőt, létezik olyan szájt is, mely kifejezetten a belgiumos hasonlatokat gyűjti össze.

Az "akkora, mint Belgium" mértékegység nagyjából 30 ezer négyzetkilométert jelent, és a francia sajtó is előszeretettel használja. Legutóbb például a Mexikói-öbölben dagadó olajfolt méretének szemléltetésére...

Persze egyéb nem-tipikus mértékegységeket is használ a sajtó. A brit médiában gyakran kerül elő Wales, mint mértékegység, ha körülbelül 20 ezer négyzetkilométeres területet akarnak szemléltetni. Az amerikaiak sokszor a legkisebb tagállamot, a mindössze 4000 négyzetkilométer területű Rhode Islandet használják mértékegységnek. Esetleg Maine-t... (Maine amúgy Magyarország méretű tagállama az USÁ-nak.)

Európában ugyanennyire közkedvelt, hogy a futballpálya méretét használják mértékegységnek. A Google 9800 találatot ad a "futballpályányi" kifejezésre. Tehát idehaza is népszerű ez a mértékegység.

A kereső szerint a Dunántúl méretével a magyar sajtó leginkább Tajvan területét szokta leírni. Ami nem is rossz közelítés. Hiszen Tajvan 35,980 km2, míg a Dunántúl kb 38 ezer. Persze ilyen szempontból Belgiumhoz is mérhető a Dunántúl és Tajvan is...

Összemérni általunk ismert területeket általunk nem ismert területekkel mindig érdekes. Például a Margit-szigetre kétszer ráférne Vatikánváros. A legkisebb fővárosi kerület (VII.) kb akkora, mint Monaco. És Budapest épp beleférne a Balatonba... Viszont Párizs elővárosaival együtt közel 23-szor akkora, mint Budapest. Az Európai Unió összterülete 43 magyarországnyi. És így tovább...

Magyarországon milyen nem tipikus mértékegységeket szoktunk még használni?

(Olvasnivalók még: List of unusual units of measurement, List of humorous units of measurement, Nagyságrendek listája (terület).)

Majdnem teljesen véletlenül futottunk össze néhány hete a New York Times egyik újságírójával a Kiadó Kocsmában. A kissé fáradt és elcsigázott Matt - a brassói aprópecsenyével küzdés közben - arról beszélt, hogy egy angol úriember, valamikor a harmincas években gyalog tette meg a Bécs-Budapest távot. Ő pedig olcsó utazási lehetőségekről ír a Timesnak, úgyhogy gondolt egyet, és átugrott Európába, hogy ő is végiggyalogolja ezt az útvonalat. Két hét alatt. Aztán megírja a tapasztalatait. Aznap érkezett meg a túráról, ami már a pár mondatos összefoglaló alapján is nagyon fennköltnek és izgalmasnak hangzott.

Aztán ittunk pár sört, sztorizott az útról és úgy általában az utazásról, Brooklynról és a családjáról... Közben a brassói fele megmaradt. A brooklyni gyomor nincs hozzászokva a kelet-európai ízvilághoz. De Matt azért nem panaszkodott.

View Vienna to Budapest, One Foot at a Time in a larger map

A "Frugal Europe, on Foot" című írás végül két napja jelent meg a New York Timesban. És mint kiderül, a nagy előd maga Patrick Leight Fermor volt, aki a harmincas években - 18 évesen - Hollandiából indult neki pénz nélkül, gyalog, hogy átszelje a kontinenst és egészen Konstantinápolyig jusson. Ebből a szempontból persze a brooklyni újságíró Bécs-Budapest terve nem is tűnik olyan grandiózusnak. Főleg, hogy - mint a cikkből kiderül - pár szakaszt buszon tett meg.

A lényeg persze nem is ez. Hanem, hogy gyalogolva nyilvánvalóan máshogyan éli meg az ember az utazást, más tapasztalatokkal, élményekkel gazdagodik, mintha autóval, repülővel, vonattal vagy busszal utazna A-ból B-be. Más dolog eljutni valahova, és más dolog megtenni a távot. Lépésenként látni, ahogy Bécsből vidéki Ausztria, majd Pozsony, majd vidéki Szlovákia, majd Esztergom, majd vidéki Magyarország, és végül Budapest lesz.

A cikket olvasva azonban arra is fény derül, hogy nem a pár száz kilométeres gyalog utazás a legbevállalósabb dolog a világon. Matt - gyalogtúrája során - összetalálkozott egy francia párral, akik két éves nászútjukra bicajjal indultak el: Párizsból Japánba.

Aztán ott van még a szerb focista, aki gyalog szándékozik eljutni Belgrádból a dél-afrikai focivébére...