A Critical Mass és a rendőrség esete
Tegnap, a nemzetközi autómentes napon volt az őszi Critical Mass.
Ezúttal nem lezárt útszakaszokon terkertünk, hanem a forgalomban, ami
amúgy a Critical Mass eredeti filozófiája is.
tapasztalataim szerint nagyjából annyi hülye biciklis volt, mint
amennyi hülye autós. Mindkettő elenyésző számban.
Persze a hülye autós egy ilyen tömegdemonstráción sokkal veszélyesebb, mint a hülye biciklis, aki maximum a saját épségét kockáztatja azzal, ha belemegy a tilos jelzésnél a kereszteződésbe, vagy kivilágítatlanul kószál a tömegtől elszakadva. A tömött biciklis sor mellett centikkel 70-80-ra felgyorsító, tülkölő autó viszont nem csak saját magát, hanem több tucat biciklist is veszélyeztetett, köztük nem kevés fiatalkorút és gyereket is.
(fotó: HVG.hu)
De mondom, az autósok és a biciklisek többsége kulturáltan viselkedett
most is, és ezt minden évben nagyszerű megtapasztalni. A bicajosok
zöme törekedett arra, hogy az autósok elférjenek a belső sávban, mint
ahogy az autósok zöme is törekedett arra, hogy kiszámíthatóan, a
szokásosnál kisebb sebességgel haladjon el a biciklis menetoszlop
mellett.
leckéztető fellépése. A hírek szerint jópár bicajost félreállítottak
és megbüntettek olyan dolgok miatt is, mint például a küllőprizma
hiánya, vagy a láthatósági mellény elmaradása. Azt most hagyjuk, hogy lakott területen belül természetesen nem
kötelező a láthatósági mellény sem biciklisnek, sem gyalogosnak, sem
autósnak. És az is mellékes most, hogy a küllőprizma a nyolcvanas évek
vidéki közlekedési szokásaiból a KRESZ-ben ragadt butaság. A
küllőprizma városi körülmények között nem javítja a kivilágított
biciklis láthatóságát. Persze a rendőrök is nyilván tudják ezt.
autósokat azért büntetik meg, mert az izzókészletük nem hiánytalan. Nem tudom, hogy pontosan mi volt a helyszínen tartózkodó rendőrök
motivációja, de sejtésre az lehetett, hogy pár notóriusan
szabálytalankodó bicajoson (akik gondolom magasról tettek a rendőri
figyelmeztetésre) húzták fel magukat a rendőrök, és ha már őket nem
sikerült utolérniük, akkor kerestek pár bicajost maguknak, akin példát
statuálhatnak. Mondom, mindez csak feltételezés. De nekem csak ez a magyarázat jut eszembe. Ha egy szebb és boldogabb Budapesten élnénk, akkor a rendőrök a
megrendszabályozások helyett inkább tanácsokkal és figyelmeztetésekkel
segítenék a felvilágosító munkát. Tényleg probléma, ha egy bicajos
éjszaka nincs kivilágítva, vagy ha figyelmen kívül hagyja a KRESZ
szabályait, ám sokkal célravezetőbb - miként anno, az autózás
tömegessé válásakor is az lehetett -, ha felvilágosító és
figyelmeztető célzattal lépnek fel a rendőrök az ilyen esetekben. Nagyon sok fiatal és gyerek vett részt a tegnapi rendezvényen, ami
amúgy a szokásos oldott hangulatban telt. Számukra, mint leendő
felnőttek számára pedig az a legjobb, ha megértik a városi együttélési
szabályokat, és ebben segítik őket és nem pedig félik, nem potenciális
szabálysértőkként tekintenek rájuk.
(Fotó: Index.hu)
Nem egyszerű egy ekkora városban, ilyen úthálózat mellett ennyi embernek minden nap együtt közlekednie. Viszont azt mindenkinek meg kell tanulnia, hogy az autósok is potenciális biciklisek, és a biciklisek is potenciális autósok. Nagy az átfedés a két csoport között. Éppen ezért fölösleges az ócska és nevetséges ellenségképek hízlalása. Az autósnak is azt kell észben tartania, amikor egy biciklissel találkozik össze az utakon, hogy az a bicajos akár az ő gyereke is lehetne. És a bicajosnak is azt kell észben tartania, hogy az autós, akivel együtt halad a forgalomban, akár az ő gyereke is lehetne. Ha vigyáznak egymásra és tisztelik egymást az emberek, abból még sosem volt oltári nagy baj.
Másként szólva: nem azért nem ütjük el a biciklist autóval, mert éppen most nincs kedvünk hozzá. És nem azért állunk meg a piros lámpánál biciklivel, mert momentán elfáradtunk. Hanem azért, mert azt a moralitást várhatjuk csak el embertársainktól, amit mi magunk is képviselünk tetteinkkel. Ebben a városban az autósok és a biciklisek, a gyalogosok és a tömegközlekedésel utazók többsége képes kooperatívan hozzáállni az élethez. Ezt a magatartásformát is kell támogatni. Elsősorban tehát támogatni, és nem dühös arroganciával feljebb helyezni magunkat a többi embernél. Legyen szó biciklisről, autósról vagy épp rendőrökről. Biciklizni jó, miként autózni is. És gondolom rendőrnek lenni is tud jó lenni. Na hát akkor: békés önuralmat mindenkinek.
