Nyilván már mindenki látta, úgyhogy nem is húznám az időt.

Történet. Szerintem az Avatar nem jöhetett volna létre, ha nincs a Matrix és a Gyűrűk ura. James Cameron ezúttal nem tudott jó forgatókönyvet írni. Ez valószínűleg annak köszöhető, hogy az elmúlt évtizedekben kialakult egy erős forgatókönyvírói kliségyűjtemény, mely megmondja, hogy milyen sztoriból lehet közönségsiker. És Cameron ennek mentén abszolút biztonsági játékot játszik. Nem mintha azért ülne be bárki erre a filmre, hogy valamit tanuljon a világról, emberi természetről, életről.

Talán egy amerikaiban ismét felkelt valami bűntudatfélét az amerikai őslakosokkal szembeni történelmi igazságtalanságokkal kapcsolatban. Esetleg ha nagyon értelmiségi az illető, akkor talán még némi globálpolitikai árnyalatot is rá tud vetíteni az egész sztorira, de azért az Avatar forgatókönyvét jobb lett volna egy profira bízni. Mellesleg teljesen egyetértek Kottke gondolatmenetével, miszerint szuperintelligens lények ugyan miért ne lennének képesek technikailag fejlődni...

Elmerengtem egy pillanatra azon, hogy mondjuk Aaron Sorkin mit tudott volna kezdni ezzel az alapsztorival, 166 percben...

Látvány. Mi 3D-ben néztük a filmet. Kétségtelenül profi a CGI és a grafikai munka is. Nagyon kevés kivetnivalót lehet találni benne. És ez mindenképpen fontos filmmé teszi az Avatart. Egy árnyalattal talán sötétebb tónusú a film, mint amit megengedne egy térhatású grafikai megjelenítés, és néhol a kevesebb több lett volna: a térhatást erősítő félköríves kameramozgásokkor nem mindig sikerült eltalálni a fokuszpontokat. Vagyis a jelent azon részét, melyet élesen és hangsúlyosan kellen ábrázolni.

Összességében jó és fontos film, ha nem a történetre és a drámaiságra, hanem a látványra koncentrálva ülünk be a moziba. És nyilván érdemes az IMAX-verziót választani. Dvd-n vagy divx-en nézve valószínűleg harmatgyenge alkotásnak tűnt volna. Cameron tehát megadta a megfelelő választ a torrentgenerációtól parázó filmbiznisznek.