Olaszország a bikáról, Venezuela Velencéről, Horvátország a tavairól
kapta a nevét... Madagaszkár a világ vége, Kanada egy telepes falu, Portugália egy gyönyörű kikötő...

Az országnevek etimológiájról külön Wikipedia-szócikk is van. Ebből, és persze az alaposabb utánaolvasgatásból is kiderül, hogy adott országok nevének eredete sokszor koránt sem olyan triviális, mint elsőre látszik. Jó példa erre Spanyolország. 

Ezzel együtt érdekes, hogy a világon mindenütt a vízhez való hozzáférés volt az egyik legfőbb ismérve adott területeknek. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy egy sor ma létező állam neve a helyi nyelven egy folyó vagy tó, tavak nevét viseli, vagy ezek meglétére utal.

A fenti térkép teljes méretben itt tekinthető meg.

Az újságírók rendszeresen szemléltetnek méreteket úgy, hogy nem-tipikus mértékegységeket használnak. Az angolszász világban az egyik ilyen nem-tipikus terület mértékegység Belgium mérete. A médiában annyiszor hivatkoznak - néha tévesen - erre a mértékegységre, hogy az "akkora, mint Belgium" mémként is elkezdett működni a weben. Sőt, létezik olyan szájt is, mely kifejezetten a belgiumos hasonlatokat gyűjti össze.

Az "akkora, mint Belgium" mértékegység nagyjából 30 ezer négyzetkilométert jelent, és a francia sajtó is előszeretettel használja. Legutóbb például a Mexikói-öbölben dagadó olajfolt méretének szemléltetésére...

Persze egyéb nem-tipikus mértékegységeket is használ a sajtó. A brit médiában gyakran kerül elő Wales, mint mértékegység, ha körülbelül 20 ezer négyzetkilométeres területet akarnak szemléltetni. Az amerikaiak sokszor a legkisebb tagállamot, a mindössze 4000 négyzetkilométer területű Rhode Islandet használják mértékegységnek. Esetleg Maine-t... (Maine amúgy Magyarország méretű tagállama az USÁ-nak.)

Európában ugyanennyire közkedvelt, hogy a futballpálya méretét használják mértékegységnek. A Google 9800 találatot ad a "futballpályányi" kifejezésre. Tehát idehaza is népszerű ez a mértékegység.

A kereső szerint a Dunántúl méretével a magyar sajtó leginkább Tajvan területét szokta leírni. Ami nem is rossz közelítés. Hiszen Tajvan 35,980 km2, míg a Dunántúl kb 38 ezer. Persze ilyen szempontból Belgiumhoz is mérhető a Dunántúl és Tajvan is...

Összemérni általunk ismert területeket általunk nem ismert területekkel mindig érdekes. Például a Margit-szigetre kétszer ráférne Vatikánváros. A legkisebb fővárosi kerület (VII.) kb akkora, mint Monaco. És Budapest épp beleférne a Balatonba... Viszont Párizs elővárosaival együtt közel 23-szor akkora, mint Budapest. Az Európai Unió összterülete 43 magyarországnyi. És így tovább...

Magyarországon milyen nem tipikus mértékegységeket szoktunk még használni?

(Olvasnivalók még: List of unusual units of measurement, List of humorous units of measurement, Nagyságrendek listája (terület).)

1939-ben egy brit tengerész a Skóciától északra található Feröer-szigetek legmagasabb pontjának számító Slættaratindur csúcsra mászott fel, hogy odaföntről kiszúrhassa a környéken ólálkodó ellenséges tengeralattjárókat. És állítása szerint erről a pontról meglátta az 550 kilométerre lévő Izland legnagyobb gleccserét, a több mint 2000 méter magas Vatnajökullt. A Guiness Rekordok Könyve szerint ez a legnagyobb látótávolság, amiről valaha beszámoltak. Igaz, a brit férfinek valószínűleg a légköri fénytörés segített abban, hogy ilyen elképesztően messzire ellásson.

A történet több, mint megdöbbentő. Egyetlen szépséghibája van csak: nem igaz.

Egy bizonyos Jonathan de Ferranti kedvenc elfoglaltsága éppen a fenti téma. Vagyis a panorámákat kutatja. Azt mondja, úgy tudjuk kiszámolni, hogy egy adott helyről hány kilométerre tudunk maximum ellátni, ha a méterben megadott magasság négyzetgyökét megszorozzuk 3,85-tel.

Vagyis a Slættaratindurról maximum 114 kilométerre, míg az izalndi Vatnajökullról maximum 177 kilométerre láthatunk el. Ha a két számot összeadjuk, akkor kiderül, hogy maximum 291 kilométer távolságra kellene lennie a két szigetnek egymáshoz képest ahhoz, hogy a brit tengerész állítása igaz lehessen.

(Ha ugyanezt a számítást elvégezzük a Kékes-tetőre, akkor azt kapjuk, hogy Magyarország legmagasabb pontjáról maximum 122 kilométerre láthatunk el. Vagyis akár Budapestet is láthatnánk, persze csak akkor, ha a környező dombok nem szűkítenék be ezt a látótávolságot. A Mount Everestről pedig 362 kilométer távolságra látnánk el elméletben, ha nem vennék körbe a világ legmagasabb pontját közel olyan magas csúcsok.)

Azt Ferranti is figyelembe veszi, hogy van némi optikai csalódás, mellyel számolni kell. Itt van mindjárt a fénytörés. Vagy az úgynevezett sarkvidéki délibáb jelenség, melynek eredményeként olyan tárgyakat is láthatunk a horizonton, melyek valójában a horizont mögött találhatók. A légköri viszonyok okozta tükröződés azonban nem tudja annyival feltornászni a 291 kilométerünket, hogy valóban láthatóvá váljon a Feröer-szigetekről a távoli Izland.

Az idézett Ferranti-cikk számos érdekességet tartalmaz a témában. Például végre megtudtam, hogy Genfből valószínűleg tényleg láthatók tiszta időben a Mont Blanc egyes részei, és ez nem csak a genfi naív festők és képeslapkészítők képzeletének szüleménye.

Ha megkérdezném, hogy Budapest szélességi köre vajon hol megy át Amerikán, vagy akár Európán, valószínűleg sokan mondanának olyan nagyvárosokat, melyek valójában több száz kilométerrel északabbra vagy délebbre vannak a 47° 29′ 54″ szélességi körtől. Ez abból is fakad, hogy rengeteg féle térképvetület van, és a nagy távolságokat még földgömb előtt is nehezen látjuk összefüggéseiben.

Nos, én ma délelőtt körbeutaztam képzeletben a Földet Budapest szélességi körén (47° 29′ 54″). Utamat a Clark Ádám téren, a null kilométerkőnél kezdtem (19° 2′ 27″ E).

Elég lépünk két fokot keletre, máris a Hortobágyi Nemzeti Parkban (21° 2′ 27″ E) találjuk magunkat. Majd ha még egy picit keletebbre megyünk Budapest szélességi körén, épp a Debreceni Nemzetközi Repülőtérre lyukadunk ki (21° 37′ 27″ E).

Átlépve Romániába, valahol Nagybánya alatt haladunk el (23° 35′ 27″ E). A román-ukrán határ felé szeljük át az országot, majd átlépünk Moldovába és a fővárostól, Kisinyovtól úgy 50 kilométerre északra (28° 50′ 27″ E) haladunk tovább.

Ukrajnába érkezve néhány száz kilométer utazás után érkezünk meg Zaporizzsja alá (35° 13′ 40″ E). Vagyis a Fekete-tengertől úgy 100 kilométerre északra ácsorgunk. Megyünk tovább keletnek. A Don-folyóhoz érve átlépünk Oroszországba, és elérünk Volgodonszkba, mely a Cimljanszk mesterséges tó legdélebbi pontja (42° 10′ 40″ E).

Haladunk tovább. Kazahsztánba átlépve érjük el a Kaszpi-tenger legészakibb kikötővárosát, Atyraut (51° 50′ 40″ E). Az Aral-tó vidékét száz kilométerrel északabbra hagyjuk el (60° 51′ 40″ E). A hatalmas közép-ázsiai ország közepén végigutazva egy rövid időre átlépünk Kínába, Altay magasságában (87° 51′ 40″ E), hogy aztán Mongóliában folytassuk utunkat Budapest szélességi körének mentén.

A fővárost, Ulánbátort 50 km-re délre érjük el (107° 01′ 40″ E). Majd jóval arrébb ismét átlépünk Kínába, annak is  a legészakibb területeire. A hanok városát, Qiqihart 30 kilométerre északra kerüljük el (124° 01′ 40″ E).

Oroszországban vagyunk ismét. A Zsidó Autonóm Terület alatt, a Tengermelléki határterületen lépünk be (134° 33′ 40″ E). Az ázsiai kontinenst végül Szahalin-szigeten hagyjuk el, Japántól északra (142° 33′ 40″ E).

A dátumválasztó vonalat már egy Alaszkához tartozó szigetcsoport (Aleut) közelében érjük el. (180° E). Aztán következik utunk legunalmasabb szakasza: több ezer kilométernyi Csendes-óceán.

Az amerikai kontinenst Queets városkánál érjük el (124° 20′ 60″ W). Majd egyenesen a Seattle külvárosának számító White Centerben találjuk magunkat (122° 20′ 60″ W). Washington állam után Montanában, majd Észak-Dakotában és Minnesotában folytatódik az utazás (97° 20′ 60″ W). Majd elérünk a Nagy-tavakig. Pontosabban a Felső-tóig (90° 20′ 60″ W), és átlépünk Kanadába.

Az USA északi határától pár száz kilométerre északra repülünk keresztül Ontarión és Québecen (81° 11′ 60″ W). Magát Québec várost majdnem érintjük is (71° 11′ 60″ W), és mindössze 10 kilométeren múlik, hogy ne lépjünk ismét amerikai földre, pontosabban Maine államba (69° 10′ 60″ W). De végül maradunk Kanadában, New Brunswickban. Az amerikai kontinenset végül Újfundlandnál, Mt. Pearlnél hagyjuk magunk mögött (52° 45′ 60″ W).

Észak-Amerikában tehát - Seattle-t leszámítva - egyetlen nagyobb város vagy sűrűbben lakott terület közelében sem jártunk. Annál sokkal északabbra van Budapest szélességi köre.

Európát a franciaországi Nantes közelében érjük el (2° 25′ 50″ W). Tours és Dijon mentén jutunk el a svájci határig (7° 1′ 1″ E) Délről érintjük Baselt (7° 35′ 1″ E), benézünk Winterthurba (8° 44′ 1″ E), majd a Bódeni-tónál található hármashatár közelében hol Ausztriában, hol Németországban időzünk egy kicsit (9° 60′ 10″ E).

Majd Innsbrucktól északra megyünk tovább, és még 10 kilométer erejéig újra átlépünk Németországba (Berschtesgaden, 12° 60′ 10″ E), hogy rövid ausztriai út után átlépjük ismét a magyar határt Und közelében (16° 40′ 10″ E). Végül pedig a Kisbér-Oroszlány-Bicske egyenesen (18° 10′ 10″ E) jutunk vissza a Clark Ádám térre.

View Föld körüli út Budapest szélességi körén in a larger map

Gondoltuk volna, hogy csak négy nagyvároson (Debrecen, Ulánbátor, Seattle és Winterthur) fogunk áthaladni utunk során? Vagy hogy Budapest az amerikai-kanadai határhoz van legközelebb? Hogy ezen az úton haladva eljuthatunk majdnem Japán és Alaszka partjaihoz? Hogy utunk során sokkal többet időzünk majd Kazahsztánban, mint Kínában? Hogy ezen a szélességi körön Svájcban több település van, mint Észak-Amerikában?