Topál József és munkatársai egy éve publikáltak pszichológiai-etológiai tanulmányukat az amerikai Science szaklapban. Majd idén szeptemberben újabb megfigyelésekkel egészítették ki felfedezésüket. Az úttörő kutatás azt vizsgálta, hogy a csecsemők és a kutyák miként teljesítenek abban a játékban, mikor egy ember ismételten elrejt egy tárgyat két edény közül az egyik alatt.

A kutatók azt figyelték meg, hogy a 10 hónapos vagy annál fiatalabb kisbabák és a kutyák is sokat tévednek.

e furcsa keresési hiba elsősorban arra vezethető vissza, hogy a babák az ember kommunikációs viselkedési jegyekkel gazdagon „fűszerezett" rejtését általános tanítási-ismeretátadási helyzetnek tekintik. Vagyis a helyzetet nem egyszerű tárgykeresési feladatként kezelik (azaz „keresd a tárgyat ott ahol legutóbb láttad eltűnni"), hanem valamely általánosítható információt ragadnak meg („a keresett tárgy általában az első edény alatt található"). Korábbi megfigyelések igazolták, hogy az emberi csecsemő érzékenyen reagál azokra a kommunikációs jelzésekre, melyek a másik személy közlésre irányuló szándékát jelzik (például szemkontaktus, megszólítás), és ilyen helyzetekben elméje nagyon speciális, tanulásra kész „üzemmódba" kapcsol.

A magyar kutatók tehát arra a következtetésre jutottak, hogy a kisbabák és a kutyák valójában figyelembe szeretnék venni az instrukciókat, ám ez gyakran nem vezet eredményre. Ellentétben a szelíd farkasokkal, melyek sokkal kevesebbet tévednek a keresős játékban. Topálék szerint azért, mert a farkasok evolúciós szempontból távolabb vannak az ember-kutya párostól, ezért kevésbé is foglalkoznak az instruálással. Vagyis hiányzik belőlük az említett "speciális, tanulásra kész üzemmód".

A Science-ben ugyanakkor idén szeptember végén egy amerikai kutatócsoport is publikálta a témában tett felfedezéseit. Az amerikaiak éppen ellenkező következtetésre jutottak, mint a magyarok. Egy számítógépes program segítségével szimulálták a kisbabák és kutyák tévedési gyakoriságát, hogy vizsgálhassák azt is, milyen szerepe van a teljesítményben a jelen lévő instruáló személynek.

Az Iowai és Indianai Egyetem kutatói arra jöttek rá, hogy a kisgyerekek és a kutyák akkor tévednek sokat a keresős játékban, amikor a felnőtt instruál. Egyszerűen összezavarja őket a felnőtt mimikája, magyarázása, és ezért rontanak. Vagyis e két csoport nem rendelkezik semmiféle speciális, érzékeny tanulási képességgel. Számukra sok esetben a figyelem elterelődésével egyenlő, ha egy személy jelen van a játék közben.

Míg a farkasok sokkal jobban tudják memóriájukat összpontosítani a feladatra, és kevésbé engednek teret más külső ingereknek, ezért jobbak a tárgy megtalálásában. Az amerikaiak kutatásából az is következik, hogy a kisbabák és kutyák esetében kifejezetten negatív hatása van, ha a felnőttek jelen vannak a keresős játék közben.

(via kottke)