Posterous theme by Cory Watilo

Filed under: gyerekek

A házinyuszik titkos segítőkre leltek a város parkjában

Az egész sztori tavaly, a nyári szabadságok idején kezdődött Belgiumban. Azon belül is Antwerpen legnagyobb közparkjában, a Stadsparkban. A vélhetően húsvétról megmaradt házi kedvenceket a flamad családoknak nem volt szívük otthon hagyni a nyaralás idejére. Így inkább elengedték a vadonhoz cseppet sem szokott kisállatokat a zegzugos Stadsparkban.

A probléma akkor kezdődött, mikor a nyuszik nem találtak ellenségre a hatalmas parkban, s elkezdtek szaporodni. Az ultraortodox (haredi) zsidó negyedben található park rövid idő alatt sajátos tündérmesévé változott: a kacsák, hattyúk, sirályok, galambok együtt sütkéreztek a napfényben a lakásmagányból felszabadult nyuszikkal.

(download)


Az idillt a városvezetés nem nézte ilyen jó szemmel. A polgármester az esetleges túlszaporodás és fertőzések megelőzése, valamint a közeledő hideg tél végett állatkimentő akcióterv összeállítását sürgette. A jószívű polgármester nem habozott nyomatékosítani, hogy nem híve az erőszakos módszereknek. Sem durváskodás, sem kilövés nem jöhet szóba. Így a nyuszikat óvatosan próbálták befogni, hogy aztán állatbarát, ám zárt helyre szállítsák őket.

A városvezetés nem járt sikerrel. Múlt héten, mikor utoljára a parkban jártunk, sok tucat szabadon ugrabugráló, napozó, lakmározó nyuszit számoltunk össze. Úgy tűnik tehát, hogy a nyuszik jól bírják a gyűrődést, és átvészelték a tavalyi telet a sziklarepedések, bokrok, fák tövében.

Sőt, titkos segítőik is akadtak. A látszólag a nyulakra ügyet sem vető, békésen sétálgató családok néha-néha közelebb sorolnak a park tóparti gyepéhez, és - szinte észrevétlenül - sárgarépát csúsztatnak gyermekeik kezébe.

Az egyik, mellettem álló kislány a kabátujjából kikandikáló, gondosan meghámozott sárgarépával kínálja a prémfehér nyuszit, majd lopva összekacsintanak, és a kislány már fut is vissza a cinkosan félrenéző papa és mama felé.

Ez az antwerpeni nyuszik igaz története.

[frissítve] Ide kapcsolódó téma a berlini fal nyulainak története, melyre az Urbanlegends hívta fel figyelmünket. A stockholmi városi nyuszik sokkal szomorúbb sorsáról szóló híradást pedig Komavary küldte el. Köszönet.

Girobicikli: avagy hogyan tanuljon meg a gyerek gyorsan bicajozni?

Kerékpározni azért nehéz megtanulni, mert ahhoz, hogy ne dőljön el a gyerek a bicajjal, kell éreznie arra, hogy ha egyenesen tartja a kormányt, és úgy hajtja a biciklit, akkor nem fog eldőlni.

A biciklivel még bizonytalan gyerekeket rendszerint triciklire ültetik, vagy pótkereket szerelnek kerékpárjukra. Ezek a módszerek azonban kevéssé segítik hozzá a gyereket ahhoz, hogy biztonsággal merjék kipróbálni a kétkerekű járgány hajtását.

A bicikli amúgy működési elvében nagyon hasonlít a lendkerékhez. Legalábbis annyiban, hogy mindkettő speciális giroszkópként funkcionál. Vagyis mindkét eszköz a perdületmegmaradás törvényére példa.

A giroszkóp (...) legegyszerűbb változata egy tengely körül szabadon forgó lendkerékből áll. (...). A giroszkóp használható a stabilitás fokozására is. A legközismertebb ilyen előfordulása a kerékpár kereke, amelynek forgása megakadályozza, hogy a bicikli feldőljön. Minél gyorsabban forog a kerék, annál stabilabb a jármű. Minden biciklista tudja, hogy ha a kormányt elfordítja, a kerékpár megdől: azaz az eredeti erőhatásra és a tengelyre egyaránt merőleges erő lép fel. Hasonló funkciót látnak el a giroszkópok precíziós műszerekben és más járműveken is. (forrás: Wikipedia)

Egy amerikai találmány éppen ebből a hasonlóságból indul ki: az egyik giroszkóppal kell segíteni a másikat. A bicikli első kerekét speciálisan kell kialakítani, mégpedig úgy, hogy abban egy önálló és folyamatos lendületre képes lendkerék legyen. Az önálló és folyamatos lendületet elemes áramforrásról kapja a kerékbe rejtett lendkerék. Ezen lendkerék állandó pörgése pedig segíti a gyereket abban, hogy a biciklit egyenesben tudja tartani. Íme:

Szóval a gyártó szerint mindössze egy óra gyakorláshoz van szükség arra, hogy a gyerek hozzászokjon a két keréken száguldozáshoz. És akkor nincs is más hátra, mint egy olyan országban élni, ahol a jóravaló rendőrök megtanítják gyermekeinket a biztonágos forgalomban bringázásra.