Posterous theme by Cory Watilo

Filed under: környezet

Budapest a szmogra szavaz

Media_httpzoldterfile_dtmoj

Tegnap amikor megláttam a fenti grafikont ("Az idő előtti elhalálozások a PM2.5-szennyezettség miatt, a 2005-ös szennyezettség szint alapján számolva (halálesetek száma 10.000 lakosra, évente"), azt gondoltam, hogy arról fogok hírt olvasni, hogy Budapesten szigorították a szmogriadó-rendeletet.

Márcsak azért is, mert "az Európai Bizottság eljárást indított Magyarország ellen, mivel Budapesten a levegő szennyezettsége rendszeresen túllépi a határértéket."

Minden együtt áll ahhoz, hogy komolyan vegyük végre: Budapest levegője európai szinten is katasztrofális minőségű. Sajnálatos módon azonban a tegnapi híradás arról szól, hogy a főváros - számomra megmagyarázhatatlan okból - lazított a szmogriadó idejére vonatkozó szabályokon. Az új rendelkezés értelmében sokkal több autó pöföghet a városban akkor is, amikor a levegő szennyezettsége stabilan meghaladja az egészségügyi határértéket.

Budapest lakosságának és az azt vezető politikusoknak is hatalmas a felelőssége abban, hogy a jelenlegi és jövőbeni generációk milyen környezetben fognak felnőni.

Ma reggel is a fenti ábra jutott az eszembe, amikor a munkahelyemre felé kerekezve a piros lámpánál elkezdtem számolgatni, hogy hány autóban ül egynél több utas a reggeli csúcsforgalomban. A nem reprezentatív mintavételem alapján ma reggel, a Szilágyi Erzsébet fasoron átlagban 10 autóból 9-ben mindössze egyetlen ember ült.

Mint a budapesti légszennyezettségi statisztikák is jelzik, elérkezett számunkra is a társadalmi felelősségválallás ideje. Minden egyes budapesti lakosnak végig kell gondolnia, hogy milyen mindennapi apróságra hajlandó azért, hogy élhető, lélegezhető legyen a város, ahol élünk.

Sörből és bicajozásból boldog és zöld gyár

Media_httpwwwnewbelgiumcomfilessharedhomeimagecycle03jpg_zmthrgvswzwacuc

Történetünk 1988-ban kezdődik. Ebben az évben járt egy fiatal amerikai Európában, pontosabban Belgiumban. Felpattant vastag kerekű (fat tire) hegyi kerékpárjára, és körbejárta az ország fontosabb sörgyárait.

Hogy ez mennyire nem egyszerű vállalkozás, azt a saját bőrömön is megtapasztaltam. Tavaly volt szerencsém egy versenybicajjal nekivágni az Antwerpen-Malle útvonalnak. Malléról ugye azt kell tudni, hogy itt gyártják a hat belga trappista sör közül az egyiket, a Westmallét.

A trappisták ugyanakkor nem nagyon engednek be turistákat az erődítményszerű apátság területére. Úgyhogy valószínűleg amerikai főhősünk is inkább a kisebb, világi serfőzdékben szerezhette tapasztalatait. Van belőlük elég: Belgiumban körülbelül több mint 100 kisebb sörfőzde üzemel, ahol 800 sztenderd sört, és közel 8000 féle házi sört állítanak elő.

Nos, miután Jeff Lebesch hazatért a coloradói Fort Collins városba, úgy döntött, hogy feleségével együtt meghonosítja az Új Világban a belga sörkultúrát. Igazi amerikai álmokat szövögettek, majd a tettek következtek, és 1991-re már össze is hozták kis sörföző üzemüket, New Belgium néven.

A belgiumi tapasztalatok alapján állította össze a házaspár első saját sörét, melyet - a bicajtúra emlékére - Fat Tire-nek neveztek el. A sör címkéjét pedig egyik ismerősük, egy akvarellfestő készítette. A fő motívum természetesen egy kerékpár.

A történet nem teljesen példa nélküli. Gondoljunk csak az Amerikába emigrált cseh serfőzőre, aki Bud néven világhírű amerikai sört alkotott anyaországai tapasztalataiból.

A New Belgium azért érdekes családi vállalkozás, mert amellett, hogy sört főznek, eltökélt hívei a kerékpározásnak. Tour de Fat néven évről-évre kerékpáros összejöveteleket szponzorálnak a nyugati part kisvárosaiban. Azon munkatársaik, akik legalább egy éve dolgoznak a cégnél, kapnak ajándékba egy fat tire biciklit. Havonta egyszer pedig összeül a cég vezetése, hogy kitalálják, a következő hónapban milyen közös programmal tudnának a kedvükben járni a dolgozóknak. A közös programoknak rendszerint része a kerékpározás, a kerékpártúrák.

A cég 2008-ban bekerült az Outside magazin "legjobb munkahelyek" listájának első helyére (a Google-t is maga mögé utasítva). Az indok elsősorban az, hogy a New Belgiumnál igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy alkalmazottaik jó körülmények között és jókedvűen dolgozzanak a sörfőzde sikeréért. Ebből is látszik, hogy nem csak a dollármilliókkal teletömött San fFranciscó-i technológiai cégeknél lehet normális, már-már szerethető munkakörülményeket biztosítani, hanem egy szimpla kisvárosi sörfőzdében is.

A környezettudatos szemlélet azonban nem merül ki annyiban, hogy kerékpártúrákat szerveznek az alkalmazottaknak. A cég feltett szándéka, hogy a közeljövőben 100%-ban megújuló energiaforrásokat alkalmazzon. Saját szélerőműre nincs pénzük, úgyhogy inkább azt választották, hogy Fort Collins önkormányzatától drágábban veszik a villamosenergiát, cserébe garantálják számukra, hogy a kapott áram szélerőművekből érkezik.

A cégnek külön igazgatója van, akinek semmi más dolga nincsen, mint a környezetbarát technológiák bevezetése, felügyelete és menedzselése. Utóbb ennek az igazgatónak sikerült elérnie, hogy az áramellátás 10 százalékát a környező szeméttelepeken előállított metángáz felhasználásával állítsák elő. A sör előállításához pedig a lehető legenergiatakarékosabb vízmelegítőket használják.

Akit részletesebben is érdekel a cég hr- és környezetpolitikája, olvassa el az általuk kiadott fenntarthatósági jelentést (.pdf).

Úgy tűnik tehát, hogy a hatalmas amerikai sörértékesítő multik árnyékában egy ilyen cég is életképes, sőt, alkalmas a folyamatos bővülésre és üzleti fejlődésre. Amikor egy amerikai a New Belgium sörét választja a pubban, akkor a sör mellé ezt a cégkultúrát és filozófiát is választja, támogatja.

Mint a példa mutatja, a tőke és a profitorientáltság nem feltétlenül ellentétes a pozitív életszemlélettel és értékekkel.

Önmagát regenerálja a biobeton

Elsőre egy klassz vírusvideónak tűnt. Úgyhogy végigkattintgattam pár kapcsolódó weboldalt, és ha minden igaz, nem átverésről, hanem egy  találmányról van szó. A hollandiai Delftben található technológiai egyetemen dolgozták ki az újfajta építőanyagot.

A biobeton lényege, hogy a betont extermofilokkal (szélsőséges környezetet szerető baktériumokkal) töltik fel. A hideg betonban az extermofilok elegendő mészkőt állítanak elő, mely folyamatosan kitölti a betonban keletkező repedéseket. A mészkő kiválóan helyettesíti a beton cementjét.

Biztos vagyok benne, hogy Magyarországon is lenne bőséges alkalmazási területe a biobetonnak.

Ha már beton, emlékezzünk meg egy magyar találmányáról, az üvegbetonról is. Ugyancsak a feltaláló, Losonczi Áron fejlesztése, a szintén fényáteresztő képességgel rendelkező, ám olcsóbb pixelbeton.

A házinyuszik titkos segítőkre leltek a város parkjában

Az egész sztori tavaly, a nyári szabadságok idején kezdődött Belgiumban. Azon belül is Antwerpen legnagyobb közparkjában, a Stadsparkban. A vélhetően húsvétról megmaradt házi kedvenceket a flamad családoknak nem volt szívük otthon hagyni a nyaralás idejére. Így inkább elengedték a vadonhoz cseppet sem szokott kisállatokat a zegzugos Stadsparkban.

A probléma akkor kezdődött, mikor a nyuszik nem találtak ellenségre a hatalmas parkban, s elkezdtek szaporodni. Az ultraortodox (haredi) zsidó negyedben található park rövid idő alatt sajátos tündérmesévé változott: a kacsák, hattyúk, sirályok, galambok együtt sütkéreztek a napfényben a lakásmagányból felszabadult nyuszikkal.

(download)


Az idillt a városvezetés nem nézte ilyen jó szemmel. A polgármester az esetleges túlszaporodás és fertőzések megelőzése, valamint a közeledő hideg tél végett állatkimentő akcióterv összeállítását sürgette. A jószívű polgármester nem habozott nyomatékosítani, hogy nem híve az erőszakos módszereknek. Sem durváskodás, sem kilövés nem jöhet szóba. Így a nyuszikat óvatosan próbálták befogni, hogy aztán állatbarát, ám zárt helyre szállítsák őket.

A városvezetés nem járt sikerrel. Múlt héten, mikor utoljára a parkban jártunk, sok tucat szabadon ugrabugráló, napozó, lakmározó nyuszit számoltunk össze. Úgy tűnik tehát, hogy a nyuszik jól bírják a gyűrődést, és átvészelték a tavalyi telet a sziklarepedések, bokrok, fák tövében.

Sőt, titkos segítőik is akadtak. A látszólag a nyulakra ügyet sem vető, békésen sétálgató családok néha-néha közelebb sorolnak a park tóparti gyepéhez, és - szinte észrevétlenül - sárgarépát csúsztatnak gyermekeik kezébe.

Az egyik, mellettem álló kislány a kabátujjából kikandikáló, gondosan meghámozott sárgarépával kínálja a prémfehér nyuszit, majd lopva összekacsintanak, és a kislány már fut is vissza a cinkosan félrenéző papa és mama felé.

Ez az antwerpeni nyuszik igaz története.

[frissítve] Ide kapcsolódó téma a berlini fal nyulainak története, melyre az Urbanlegends hívta fel figyelmünket. A stockholmi városi nyuszik sokkal szomorúbb sorsáról szóló híradást pedig Komavary küldte el. Köszönet.

Vérvörös homokvihar, Sydneyben

Media_httpidailymailcoukipix20090923article1215443068c3479000005dc586964x641jpg_cpjufigumhhkpdi

'It did feel like Armageddon because when I was in the kitchen looking out the skylight, there was this red, red glow coming through,' one resident told Australian Broadcasting Corporation radio. (...) The country is one of the most vulnerable nations to climate change, but also the world's biggest greenhouse gas emitter per capita as it relies on coal-fired power stations for the bulk of its electricity.  (Australia dust storm turns sky over Sydney deadly red)

Úgy néz ki, a harmattan megérkezett Ausztráliába is. Érdekes, hogy amint a nyugati civilizációban megjelenik egy nem tipikus környezeti jelenség, egyből felmerül a globális környezeti katasztrófa rémképe. Amíg csak Nyugat-Afrikát lepi el a vörös porköd, addig az csupán helyi sajátosság, kuriózum.

- Hallod-e - szólt a magányos vendég félhangon és szinte gépiesen -, Velencét fertõtlenítik. Minek az? A bohóc rekedten felelt: - A rendőrség miatt van! Ez a szabály, uram, ilyen hőségben és sirokkóban. A sirokkó hatása nyomasztó. Nem tesz jót az egészségnek... Úgy beszélt, mint aki csodálkozik, hogy lehet ilyesmit kérdezni, és a tenyerével jelezte a sirokkó nyomasztó hatását. - Így hát nincs baj Velencében? - kérdezte Aschenbach halkan a fogai közt. A bőrnyés arc bohókásan elképedt grimaszt vágott. - Baj? Már hogy micsoda baj? A sirokkó talán baj? Vagy a mi rendõrségünk baj? Tréfálni méltóztatik? Baj? Már hogyisne! Óvatossági rendszabály, hisz tetszik tudni! Rendõrségi intézkedés a nyomasztó idõjárás ellen... - hadonászott a kezével. (Halál Velencében)