Történetünk 1988-ban kezdődik. Ebben az évben járt egy fiatal amerikai Európában, pontosabban Belgiumban. Felpattant vastag kerekű (fat tire) hegyi kerékpárjára, és körbejárta az ország fontosabb sörgyárait.
Hogy ez mennyire nem egyszerű vállalkozás, azt a saját bőrömön is megtapasztaltam. Tavaly volt szerencsém egy versenybicajjal nekivágni az Antwerpen-Malle útvonalnak. Malléról ugye azt kell tudni, hogy itt gyártják a hat belga trappista sör közül az egyiket, a Westmallét.
A trappisták ugyanakkor nem nagyon engednek be turistákat az erődítményszerű apátság területére. Úgyhogy valószínűleg amerikai főhősünk is inkább a kisebb, világi serfőzdékben szerezhette tapasztalatait. Van belőlük elég: Belgiumban körülbelül több mint 100 kisebb sörfőzde üzemel, ahol 800 sztenderd sört, és közel 8000 féle házi sört állítanak elő.
Nos, miután Jeff Lebesch hazatért a coloradói Fort Collins városba, úgy döntött, hogy feleségével együtt meghonosítja az Új Világban a belga sörkultúrát. Igazi amerikai álmokat szövögettek, majd a tettek következtek, és 1991-re már össze is hozták kis sörföző üzemüket, New Belgium néven.
A belgiumi tapasztalatok alapján állította össze a házaspár első saját sörét, melyet - a bicajtúra emlékére - Fat Tire-nek neveztek el. A sör címkéjét pedig egyik ismerősük, egy akvarellfestő készítette. A fő motívum természetesen egy kerékpár.
A történet nem teljesen példa nélküli. Gondoljunk csak az Amerikába emigrált cseh serfőzőre, aki Bud néven világhírű amerikai sört alkotott anyaországai tapasztalataiból.
A New Belgium azért érdekes családi vállalkozás, mert amellett, hogy sört főznek, eltökélt hívei a kerékpározásnak. Tour de Fat néven évről-évre kerékpáros összejöveteleket szponzorálnak a nyugati part kisvárosaiban. Azon munkatársaik, akik legalább egy éve dolgoznak a cégnél, kapnak ajándékba egy fat tire biciklit. Havonta egyszer pedig összeül a cég vezetése, hogy kitalálják, a következő hónapban milyen közös programmal tudnának a kedvükben járni a dolgozóknak. A közös programoknak rendszerint része a kerékpározás, a kerékpártúrák.
A cég 2008-ban bekerült az Outside magazin "legjobb munkahelyek" listájának első helyére (a Google-t is maga mögé utasítva). Az indok elsősorban az, hogy a New Belgiumnál igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy alkalmazottaik jó körülmények között és jókedvűen dolgozzanak a sörfőzde sikeréért. Ebből is látszik, hogy nem csak a dollármilliókkal teletömött San fFranciscó-i technológiai cégeknél lehet normális, már-már szerethető munkakörülményeket biztosítani, hanem egy szimpla kisvárosi sörfőzdében is.
A környezettudatos szemlélet azonban nem merül ki annyiban, hogy kerékpártúrákat szerveznek az alkalmazottaknak. A cég feltett szándéka, hogy a közeljövőben 100%-ban megújuló energiaforrásokat alkalmazzon. Saját szélerőműre nincs pénzük, úgyhogy inkább azt választották, hogy Fort Collins önkormányzatától drágábban veszik a villamosenergiát, cserébe garantálják számukra, hogy a kapott áram szélerőművekből érkezik.
A cégnek külön igazgatója van, akinek semmi más dolga nincsen, mint a környezetbarát technológiák bevezetése, felügyelete és menedzselése. Utóbb ennek az igazgatónak sikerült elérnie, hogy az áramellátás 10 százalékát a környező szeméttelepeken előállított metángáz felhasználásával állítsák elő. A sör előállításához pedig a lehető legenergiatakarékosabb vízmelegítőket használják.
Akit részletesebben is érdekel a cég hr- és környezetpolitikája, olvassa el az általuk kiadott fenntarthatósági jelentést (.pdf).
Úgy tűnik tehát, hogy a hatalmas amerikai sörértékesítő multik árnyékában egy ilyen cég is életképes, sőt, alkalmas a folyamatos bővülésre és üzleti fejlődésre. Amikor egy amerikai a New Belgium sörét választja a pubban, akkor a sör mellé ezt a cégkultúrát és filozófiát is választja, támogatja.
Mint a példa mutatja, a tőke és a profitorientáltság nem feltétlenül ellentétes a pozitív életszemlélettel és értékekkel.
