DJ Earworm összetolta 2009 25 legnépszerűbb amerikai dalát egyetlen mashupba. Az önálló dalként is működő 4:45 perces szerzemény innen tölthető.
A Pitchfork szerint 2009 dala a My Girls (Animal Collective), albuma pedig a Merriweather Post Pavilion (Animal Collective). A New York Magazine szerint a Black Eyed Peas, a Spinner szerint a Standing on the Shore (Empire of the Sun), a Guardian szerint a The xx vitt mindent 2009-ben. Ha messziről nézünk rá az év végi zenei toplistákra (iTunes eladások, Last.fm leghallgatottabbak), akkor pedig Lady Gaga tűnik még annak az előadónak, akinek be kell majd ugrania, ha visszagondolunk erre az évre.
A könnyűzenében, főként ha magyarul énekelődik, általánosságban a leggyengébb pont a dalszöveg. Próbált már valaki híres amerikai vagy brit popszámokat nyers magyar fordításban énekelni? Szörnyű.
Nos, a Kispál és a borz idézett száma szerintem ékes példája annak, hogy lehetséges magyarul is tökéletesközeli dalszöveget írni. Nagyszerűen végigvezetett allegória. Nincs túlságosan sok mondanivaló. Egyszerű, de hatásos képekkel operál a dalszöveg. Finoman egyensúlyoz a romantikus giccs és az egyetemista nörd asztronomizálgatás (a.k.a. csajozós dumák) hangulata között.
Más kérdés, hogy ezen a koncerten alapvető hiba volt az erős basszusalap fölé húzni ezt a vonós betétet az első szólórész helyére. Egyszerűen sehogyan nem illik, sem a dalszöveghez, sem a dalon végigvezetett harmóniavariánsokhoz. Érezzük, hogy a hegedű helyett valami mélyen, szigorúan, fegyelmezetten játszó ritmusszekciónak kellene követneznie. (Ami egyébként ott is van, csak összefirkálja a domináns hangszerré előlépő hegedűjáték.)
Tudjátok, amikor a dobos szinte elemelkedik a székről a lábcinezés közben, a basszusgitáros meg a testéhez szorítja a gitártestet, és határozott fogásokkal gördíti bele a dallamot a dobritmusba. Na de a második hegedülgetés után (3:30-nál) szerencsére ez is megtörténik: helyére teszi a dolgokat a basszus+dob szekció.
Amúgy érdemes végighallgatni úgy is a számot, hogy csak a gitárjátékra figyelünk. Ki fog derülni, hogy a nagyon egyszerű alap miért nem hat unalmasnak.
Maga az alapszám, alaphangszerelés, dalszöveg szerintem az egyik legjobb a honi könnyűzene kilencvenes éveiben. Kiválóan énekelhető a cappella is, fesztiválos sörözések alkalmával. Vagy lehet motyogni a villamosmegálló magányában. Valamint mindenkinek van valami halvány köze a dal témájához. Nem hurráoptimista, nem is öncélúan vicceskedő, nincs benne világégés, megváltás. Mégsem unalmas.
Nem mintha olyan hatalmas Kispál-fanboy lennék. És továbbra is tartom azt, hogy pont 10 lemezzel kevesebbet kellett volna készíteniük az elmúlt évtizedekben. És már az "Előre Illéri"-nél megfontolni, hogy nem lenne-e jobb, ha mondjuk 25 dalnál megállnának, és lezárnák az életművüket. Utána meg lehet évtizedekig koncertezni azzal a huszonöt nagyon jó dallal.
