Vincent Laforet amerikai fotográfus meglátogatta Jamie O'Brien szörföst kedvenc hawaii helyszínén, a Banzai Pipeline-nál. A világ egyik legveszélyesebb és egyben legszebb szörfparadicsomában egy Canon 5D MKII-val, valamint egy HVX200-assal készítette a felvételeket Laforet.

Ha már szörfhelyek. Kevesen tudják, de Európában is van óriáshullámos szörparadicsom, mégpedig a baszkföldi Donibane Lohizune közelében található Belharra zátony.

A képen Joe Gilpin 1948-as találmánya, a motorizált szörfdeszka látható. Kiváncsi lettem volna egy big wave surfer verzióra is...

Ha tehetném, készítenék egy mélyinterjút Gilpinnel. Biztosan voltak olyan partikuláris berögződések az elméjében, melyek végül úgy álltak össze, hogy jó ötletnek tűnt a leisure-t ilyen módon összekötni a pleasure-rel.

A Time összeállítása az esőbiztos cigitől a hordozható szaunán át a paradicsom fájdalmát mérő szcientológusig itt nézhető végig.

via kottke

A soha be nem teljesülő vágyaim listáján stabil helye van az óceánparti szörfözésnek. Pár hónapja, amikor New Yorkban jártam, a Strandben lettem figyelmes egy nagyszerű fotóalbumra, mely a 60-as és 70-es évek amerikai szörfkultúrájának állít emléket.

A fotóst LeRoy Grannisnek hívják. Az album címe pedig "Surf Photography of the 1960s and 1970s". Belelapoztam, és habozás nélkül meg is vettem.

Számomra a legnagyobb élménye ennek a fotóalbumnak, hogy a hatvanas éveket egy egészen különös szubkultúrán keresztül mutatja be. Erről a korszakról nem az atléta izomzatú, szörfdeszkákon sikló, végtelen nyárban fürdőző szabad ember jut eszünkbe. Sokkal inkább valami nyakkendős, jól fésült, táncdalfesztiválos, bitliszes, városi életérzés.

Szóval Grannis fotói csodálatosak. Az évtizedekkel ezelőtti Hawaii és Kalifornia szörfkultúráját pedig csak egy vérbeli szörfös tudja úgy megörökíteni, ahogyan az óceánparton felnőtt Grannis teszi.

Hömpölygő óceán. Éles, habzó hullámtaréjok. És az ember, akinek eszköze és esélye csupán egy deszka és a saját, mindent megérő szabadságvágya.