Posterous theme by Cory Watilo

Filed under: tipp

Összecsomagolható bicajok

Belgiumban, főként a brüsszeli pályaudvarokon gyakran látni ingázókat azzal a jellegzetes, inkább a régi Kemping bicajra hasonlító összecsukható kerékpárral, ami egyetlen mozdulattal poggyásszá alakítható.

A Make Magazine-ban publikált videón meg az is látszik, hogy komolyabb járgányokat is lehet építeni úgy, hogy a budapesti közlekedési vállalat rigorózus, bicikliellenes szabályait (ti., hogy nem lehet bicajt szállítani pl buszon, metrón és villamoson) se sértse.

(Ezúton is szeretném megragadni a lehetőséget, hogy elmondjam: nem értek egyet azzal, hogy nem lehet a BKV jelzett járművein bicajt szállítani. És azzal sem értek egyet, hogy fogaskerekűn vagy HÉV-en szállításhoz a bicajnak is kell jegyet lyukasztani. Mindeközben a havibérletre ragasztandó bicajos matrica mindössze 500 forintba kerül. 9400 úgy aránylik az 500-hoz, mint 300 a 300-hoz? Nincs ez így jól. Nagyon nincs. Irgumburgum.)

Mire ügyeljünk városi bringázáskor? (2. rész)

Múltkor 9 alapvető dolgot írtam le a városi bicajozással kapcsolatban, főleg azoknak, akik most kezdenek városban bicajozni, illetve most térnek át a bringautas-járdás biciklizésről a forgalomban való bringázásra. Újabb 9 pont következik.

10. Jobbra tarts! Nagyon fontos szabály, sajnos a bicajosok szerintem közel fele nem tudja, vagy rendszeresen elfelejti: a szemből érkező bicajosokat mindig jobbra kerüljük ki. (Akkor is ha balkezesek vagyunk!).

11. Csengő. Városban elengedhetetlen tartozék. Természetesen nem arra szolgál, hogy halálra rémísztgessük vele a gyalogosokat, hanem arra, hogy jelezzük, hogy közeledünk feléjük, és figyeljenek oda. Érdemes szolid csengőt választani, nem olyat, ami megijeszti a gyalogosokat. Én külön meg is szoktam köszönni, ha csöngetést követően félrehúzódnak a gyalogosok. Ezzel is jelezve, hogy nem szemétkedek, amikor csöngetek, csupán jelzem, hogy haladok feléjük, és ne himbálják a karjukat akkor, amikor melléjük érek.

12. Váltóhasználat emelkedőn. Főleg azoknak érdekes ez, akik Budán bicajoznak sokat. Az emelkedőre eleve úgy készüljünk, hogy már megválasztottuk a megfelelő áttétet, vagyis a megfelelő helyre váltottunk. Érdemes lendületből érkezni emelkedőhöz, úgy, hogy már visszaváltottunk. Nagyon kellemetlen tud lenni, ha az autósok előtt próbáljuk meg recsegve-ropogva megkeresni a megfelelő áttétet.

13. Kanyarodás határozott jelzése. Ha kanyarodunk, mindig jelezzük oldalra kinyújtott kézzel a kanyarodás irányát. Az autósoknak és a mögöttünk haladó bicikliseknek is alapvető információ, hogy merre kanyarodunk és mikor. Ha határozottak vagyunk ebben, akkor az autósok is határozottan fognak fékezni mögöttünk. Ha bizonytalankodunk, akkor a mögöttünk haladó autós, bicajos is bizonytalankodni fog.

14. Ne féljünk az autóúton! Autók mellett/között haladni elsőre talán veszélyesnek tűnhet. Az aranyszabály itt is az, hogy legyünk határozottak. Ne kacsázzunk, viszont tartsuk a megválasztott sebességünket, vagyis legyünk kiszámíthatóak az autós számára. Ha a kanyarodósáv belső sávban van, ne féljünk besorolni. (Hátranézünk, hogy jön-e autó, majd határozott irányjelzés, és besorolás.) Maradjunk a sáv szélén, és határozott hajtásokkal haladjunk előre. Ne nézelődjünk hátrafelé sokat. Az útra koncentráljunk. És akkor az autósok is határozottabban tudnak kikerülni minket. Nem lesz zavar.

15. Tolerancia. Rendszeresen előfordul, hogy egy autós a sávunkban vészvillogózva parkol, vagy gyalogosok andalognak a bicikliút közepén. Kurvaanyázás helyett mindig célszerűbb nyugodtan kikerülni őket, és továbbsiklani. Ha ellenségesek vagyunk, ők is azok lesznek. Ennek pedig semmi értelme. Ha ki kell kerülni az autóst vagy a gyalogost, akkor ki kell kerülni. Ne sajnáljuk azt az egytized másodpercet az életünkből. Nem múlik rajta semmi. Idegeskedni meg bicajozás közben úgysincs idő.

16. Segítségnyújtás. Miként minden szubkultúrában, így a bicajosok közt is van egyfajta összetartás. Ha valami elromlik a bringán, nyugodtan intsük le a következő arra haladó bicajost, rendszerint segíteni fog, ha tud. És mi is álljunk meg, ha egy bicajost látunk vesztegelni az út szélén. Kérdezzük meg, hogy minden oké-e, tudunk-e segíteni valamiben. Lehet, hogy épp ránk van szüksége, legalább annyira, hogy útbaigazítjuk a következő szervízig.

17. Kerékfújás. Ne szerencsétlenkedjünk az otthoni, semmire nem jó kézipumpával. Minden benzinkútnál fel tudjuk fújni ingyen a kerekeket. A benzinkutasok hozzá vannak szokva, nem fognak beszólni. Keressük meg az elektromos pumpát (rendszerint az autós porszívó környékén van, a benzinkút szélén), és fújjuk fel a kerekeket mi magunk. Érdemes tudni, hogy milyen szelepe van a bicajunknak. Ha speciális, akkor legyen nálunk a szelepátalakító (asszem pár száz forintért lehet venni benzinkúton, bicajboltban, Tescóban), valamint legyünk tisztában azzal, hogy hány barra optimális felfújni a kereket. (Rendszerint a külsőre rá van írva. Pl: "7 bar".) Ebből mindig vonjunk le fél bart. Tehát a példánál maradva: max 6,5 barra fújjuk a kerekeket.

18. Úthibák, rácsok. Külső sáv szélén bicajozni elsősorban azért veszélyes, mert sokszor nem megfelelő minőségű az útburkolat, felgyűlt a szemét a padka mellett. Sőt, sajnálatos módon Budapesten a kanálisok rácsai sokszor menetiránnyal megegyezően vannak letéve, és ha keskenyebb kerekünk van, könnyen beleragadhatunk. Itt ugyanazt tudjuk tanácsolni, mint a parkoló autók témában: szarjuk le, hogy az autósok le fognak dudálni miatta, de hajtsunk a rácsok mellett, és ne hajtsunk át rajtuk. Ha már nem tudjuk kikerülni a csatornafedelet, rácsot, villamossínt, az alapszabály az, hogy mindig átlósan hajtsunk át rajta. Hogy véletlenül se ragadjon be a kerék. Csak határozottan!

Ha összejön újabb 9 dolog, ismét jelentkezünk. Kellemes városi bicajozást mindenkinek!

Mire ügyeljünk városi bringázáskor? (1. rész)

1. Lámpák. Ha forgalmas útszakaszon közlekedünk, nappal is érdemes bekapcsolni villogóra a lámpákat. Az autósok könnyebben észreveszik a bicajt. Este pedig nem csak magunk miatt, hanem a többi bicajos miatt is érdemes bekapcsolni a fényjelzőket. Nincs veszélyesebb egy, a sötétből hirtelen felbukkanó, nagy sebességgel haladó bicajnál. Miként a hátsó, úgy az első lámpát is mindig állítsuk villogóra. A városi fények általában elegendőek a tájékozódáshoz. A bicajlámpákat elsősorban arra kell használnunk, hogy minket lássanak a közlekedők.

2. Bukó. Én két dolog miatt szoktam rá a bukóra. Az egyik, hogy naponta jövök le hegyről, és itt életet menthet a bukó. Aki tehát nagy sebességgel közlekedik (20+ km/ó), ne habozzon felkapcsolni az agyvédőt. A másik jó ok a bukó mellett a külső sáv mellett parkoló autók. Ugyanis mindig van egy-két könnyelmű autós, aki nem néz bele a visszapillantóba, mielőtt kinyitná az ajtót. (Lásd még: 3. pont.) A bukóhasználatra sokkal nehezebb rávenni a lányokat. Elsősorban azért, mert idehaza nem igazán lehet kapni szebb, divatos sisakokat. Ebben az esetben kérjük ki az internetes segítséget. Online boltokból nagyon szép, tetszetős bukókat lehet rendelni külföldről.

3. Parkoló autók. Ha parkoló autósor mellett kell elhaladnunk, érdemes 1-1,5 méterre bicajozni tőlük. Annak ellenére is, hogy a mögöttünk igyekvő autósok rendre le fognak dudálni ezért. Ugyanakkor a bicajos elé kinyíló autóajtó az egyik legnagyobb városi veszély. Úgyhogy a saját jól felfogott érdekünk, hogy parkoló autók mellett lassabban, tőlük távolabb bicajozzunk.

4. KRESZ. Egy bicajosnak sem árt, ha legalább egyszer átfutja a KRESZ bicajosokra vonatkozó passzusait (.pdf). Nem árt tudni például, hogy nem mehetsz autóúton, ha van ugyanott bicajút is. Vagy hogy járdán kerékpározni csak 12 év alattiaknak szabad. Elvileg.

5. Piros lámpánál előre. Bár a KRESZ-ben még nincs benne, azért a szokásjog már Budapesten is megengedi, hogy a bicajosok a pirosnál dekkoló autók elé soroljanak. Ez azért nagyon fontos, mert nem kell letüdőzni a kipufogógázt.

6. Leláncolás. Minden esetben a vázt kössük le (lehetőleg ne kresztáblához, az ugyanis többnyire könnyen kimozgatható a talapzatából). Ha módunk van rá, úgy kössük le a gépet, hogy a lakat vagy a lánc érje át az első kereket is. (Budapesten is egyre inkább terjed az első kerekek lopkodása.) Leláncolásnál a másik szabály, hogy lehetőleg parkoló biciklik környékén kössük le a bicajt. De legalábbis forgalmasabb, szem előtt lévő helyeken. A nyílt utca gyakran biztonságosabb, mint a zárt(nak tűnő) lépcsőház vagy egy sötét hátsó udvar.

7. Alkohol. Bár ittasan elvileg bicajozni sem szabad, azért nyilván mindenkivel előfordulhat, hogy pár sör után ugrik bicajra. Ilyenkor nagyon fontos, hogy lassabban, körültekintőbben, óvatosabban haladjunk, lehetőleg olyan útvonalakon, amiket jól ismerünk. Nyilván ezt mindenki tudja, akinek ép esze van. De azért nem árt tudatosítani, elmantrázni, mielőtt felmászunk a kocsma előtt a bicajra.

8. Fékek, váltó. Akik forgalomban hajtanak, nem árt ha naponta ellenőrzik a féket és a váltót is. Soha nem lehet tudni. És nincs kellemetlenebb, mint forgalomban észlelni, hogy nem fog elég jól az egyik fék, vagy a váltó "elvált".

9. Időjárás. Fontos, hogy csekkoljuk az időjárási körülményeket, mielőtt nekiindulunk egy 10 percnél hosszabb útnak. Ne feledjük, a legnagyobb ellenség a szél. (Ha tartósan erős szelet jósolnak, tegyünk le a bingázásról.) A hideg (10 fok felett) nem para. Pár perc bicajozás után általában úgyis kimelegszünk. Az eső meg ugyanaz a kategória, mint az alkohol. Ittasan és esőben is óvatosabban kell tekerni az átlagosnál.

Irányított véradás: azmiaz?

Még rendszeres véradó ismerőseim közül sem tudják sokan, hogy lehetséges irányítottan vért adni. Ez azt jelenti, hogy kifejezetten egy adott betegen is tudunk segíteni, függetlenül attól, hogy azonos-e a vércsoportunk, vagy sem.

Mi a teendő? Mindössze annyi, hogy amikor a véradó állomáson véradásra jelentkezünk, mondjuk az ottani illetékesnek, hogy irányított véradásra jöttünk. Vagy hogy irányítottan szeretnénk vért adni. A véradóban tudni fogják, hogy mire gondolunk, és már kapjuk is az extra formanyomtatványt.

A következő adatokat jó ha tudjuk, mert legalább egyet-kettőt meg kell adni ahhoz, hogy célba juttathassák a vért: a beteg neve, születési ideje, melyik kórház melyik osztályán fekszik, taj szám, anyja neve, stb... Tehát bármilyen adatcsoport jó, amivel egyértelműen be lehet azonosítani a beteget.

Oké, de mi van, ha nem egyezik a vércsoport? Nincs semmi vész, hiszen ha így van, akkor becserélik a vért megfelelőre. Tehát a beteg mindenképpen meg fogja kapni a neki szánt vért, mégha az nem is a miénk, hanem a miénkért cserébe kapott másik.

Vért adni egyébként minden egészséges felnőtt ember tud, kb. 60 naponként.

Én legutóbb így segítettem egy ismerős ismerősének anyukáján, aki súlyos daganatos beteg, és szüksége volt vérre. Amúgy a véradás alatt mesélte a nővérke, hogy nyáron nagyon kevesen adnak vért. A legnagyobb sikerük a Sziget fesztivál. Azt mondta, ott akár naponta 100-an is jelentkeznek. Ami nekik (pontosabban a vérre váró betegeknek) nagyon nagy segítség.