Posterous theme by Cory Watilo

Filed under: városi

A Critical Mass és a rendőrség esete

Tegnap, a nemzetközi autómentes napon volt az őszi Critical Mass.
Ezúttal nem lezárt útszakaszokon terkertünk, hanem a forgalomban, ami
amúgy a Critical Mass eredeti filozófiája is.

Én két és félszer tekertem végig a Nagykörúton a forgalomban, és az én
tapasztalataim szerint nagyjából annyi hülye biciklis volt, mint
amennyi hülye autós. Mindkettő elenyésző számban.

Persze a hülye autós egy ilyen tömegdemonstráción sokkal veszélyesebb, mint a hülye biciklis, aki maximum a saját épségét kockáztatja azzal, ha belemegy a tilos jelzésnél a kereszteződésbe, vagy kivilágítatlanul kószál a tömegtől elszakadva. A tömött biciklis sor mellett centikkel 70-80-ra felgyorsító, tülkölő autó viszont nem csak saját magát, hanem több tucat biciklist is veszélyeztetett, köztük nem kevés fiatalkorút és gyereket is.

(fotó: HVG.hu)

De mondom, az autósok és a biciklisek többsége kulturáltan viselkedett
most is, és ezt minden évben nagyszerű megtapasztalni. A bicajosok
zöme törekedett arra, hogy az autósok elférjenek a belső sávban, mint
ahogy az autósok zöme is törekedett arra, hogy kiszámíthatóan, a
szokásosnál kisebb sebességgel haladjon el a biciklis menetoszlop
mellett.

Amire azonban nem volt szükség ezen a rendezvényen, az a rendőrség
leckéztető fellépése. A hírek szerint jópár bicajost félreállítottak
és megbüntettek olyan dolgok miatt is, mint például a küllőprizma
hiánya, vagy a láthatósági mellény elmaradása.

Azt most hagyjuk, hogy lakott területen belül természetesen nem
kötelező a láthatósági mellény sem biciklisnek, sem gyalogosnak, sem


autósnak. És az is mellékes most, hogy a küllőprizma a nyolcvanas évek
vidéki közlekedési szokásaiból a KRESZ-ben ragadt butaság. A
küllőprizma városi körülmények között nem javítja a kivilágított
biciklis láthatóságát. Persze a rendőrök is nyilván tudják ezt.

A fent idézett büntetések súlya körülbelül ahhoz mérhető, mikor a városi
autósokat azért büntetik meg, mert az izzókészletük nem hiánytalan.

Nem tudom, hogy pontosan mi volt a helyszínen tartózkodó rendőrök
motivációja, de sejtésre az lehetett, hogy pár notóriusan
szabálytalankodó bicajoson (akik gondolom magasról tettek a rendőri
figyelmeztetésre) húzták fel magukat a rendőrök, és ha már őket nem
sikerült utolérniük, akkor kerestek pár bicajost maguknak, akin példát
statuálhatnak.

Mondom, mindez csak feltételezés. De nekem csak ez a magyarázat jut eszembe.

Ha egy szebb és boldogabb Budapesten élnénk, akkor a rendőrök a
megrendszabályozások helyett inkább tanácsokkal és figyelmeztetésekkel
segítenék a felvilágosító munkát. Tényleg probléma, ha egy bicajos
éjszaka nincs kivilágítva, vagy ha figyelmen kívül hagyja a KRESZ
szabályait, ám sokkal célravezetőbb - miként anno, az autózás
tömegessé válásakor is az lehetett -, ha felvilágosító és
figyelmeztető célzattal lépnek fel a rendőrök az ilyen esetekben.

Nagyon sok fiatal és gyerek vett részt a tegnapi rendezvényen, ami
amúgy a szokásos oldott hangulatban telt. Számukra, mint leendő
felnőttek számára pedig az a legjobb, ha megértik a városi együttélési
szabályokat, és ebben segítik őket és nem pedig félik, nem potenciális
szabálysértőkként tekintenek rájuk.

(Fotó: Index.hu)

Nem egyszerű egy ekkora városban, ilyen úthálózat mellett ennyi embernek minden nap együtt közlekednie. Viszont azt mindenkinek meg kell tanulnia, hogy az autósok is potenciális biciklisek, és a biciklisek is potenciális autósok. Nagy az átfedés a két csoport között. Éppen ezért fölösleges az ócska és nevetséges ellenségképek hízlalása. Az autósnak is azt kell észben tartania, amikor egy biciklissel találkozik össze az utakon, hogy az a bicajos akár az ő gyereke is lehetne. És a bicajosnak is azt kell észben tartania, hogy az autós, akivel együtt halad a forgalomban, akár az ő gyereke is lehetne. Ha vigyáznak egymásra és tisztelik egymást az emberek, abból még sosem volt oltári nagy baj.

Másként szólva: nem azért nem ütjük el a biciklist autóval, mert éppen most nincs kedvünk hozzá. És nem azért állunk meg a piros lámpánál biciklivel, mert momentán elfáradtunk. Hanem azért, mert azt a moralitást várhatjuk csak el embertársainktól, amit mi magunk is képviselünk tetteinkkel.

Ebben a városban az autósok és a biciklisek, a gyalogosok és a tömegközlekedésel utazók többsége képes kooperatívan hozzáállni az élethez. Ezt a magatartásformát is kell támogatni. Elsősorban tehát támogatni, és nem dühös arroganciával feljebb helyezni magunkat a többi embernél. Legyen szó biciklisről, autósról vagy épp rendőrökről.

Biciklizni jó, miként autózni is. És gondolom rendőrnek lenni is tud jó lenni. Na hát akkor: békés önuralmat mindenkinek.

Céges bicikliket vett munkatársainak a HVG

A HVG egyik munkatársa twitelt egy képet a "céges kerékpárflottáról". Utoljára két éve, a zürichi Googleplexben láttam céges bicikliket. Ott, ha jól emlékszem, alanyi jogon jár a kerékpár az alkalmazottaknak. Idehaza viszont még nem találkoztam hasonlóval. Úgyhogy megkerestem a HVG-t, hogy meséljenek egy kicsit erről az egész kerékpáros történetről.

Eddig körülbelül 15-20 ember biciklizett rendszeresen a HVG-nél, ám a cég szerette volna aktívabban kivenni a részét a városi bringázás népszerűsítéséből  - meséli Szörnyi Kriszta, a HVG munkatársa. Így hát felkeresték a Csepelt, és vásároltak tőlük "flottakedvezménnyel" 10 darab Rapid típusú trekking bicajt.

A céges bicajvásárlás mellett praktikus érvek is szóltak: a Kolosy tér közelében található szerkesztőségből napközben sokszor igen nehézkesen jutnak el taxival vagy autóval az újságírók a város egyéb pontjaira. Mostantól viszont akár biciklire is pattanhatnak, ha munkájukat külső helyszínen kell végezniük, és épp nagy a dugó a városban.

A HVG megállapodott a Csepellel a bicajok szervizeléséről is. Úgyhogy mostmár tényleg csak az újságírókon múlik, hogy a taxit vagy a kerekezést választják-e, amikor elindulnak a város különböző pontjaira tudósítani, interjút készíteni, stb.

(download)

YikeBike - város, két kerék, elektromos motor

Mindössze 10 kiló, lehet vele repeszteni akár 25 km/órával, össze lehet hajtogatni könnyen, picire. És elektromos motorral működik.

Miért jobb, mint egy normál bicikli? Nos, a reklámfilm szerint azért, mert a normál bringát (vagy annak le nem lakatolt alkatrészeit) ellophatják az utcán, ami meg bosszúság. Nos, igen. De mit csinálnánk egy YikeBike-kal, ha eszünkbe jut, hogy be kéne ugrani a közértbe, vagy ha egy ismerősünkkel összefutunk, és meginnánk egy kávét vele, esetleg beülnénk a moziba? Ebben az esetben a YikeBike tíz kilója már olyan nehéznek hat, mintha egy nagybevásárlást követően kellene a teli szatyrokkal egyensúlyoznunk a moziban vagy a kávézóban.

Ráadásul egy töltéssel mindössze 10 kilométert tudunk megtenni. Ami azt feltételezi, hogy minden út előtt érdemes felölteni maxra az elektromos biciklit.Ez pedig állandó előkészület, állandó szervezést, szigorú időbeosztást igényel.

Ettől függetlenül jól néz ki. És még mindig jobb választás, mint a reggeli dugóban idegeskedni, és égetni a benzint. Plusz azoknak is jó alternatíva, akik eddig az izzadás faktor miatt féltek biciklire váltani. (Btw, ha nincs izzadás, nincs kalóriaégetés sem.) Na de akkor meg már sokkal inkább a Koppenhágai Kerék...

A házinyuszik titkos segítőkre leltek a város parkjában

Az egész sztori tavaly, a nyári szabadságok idején kezdődött Belgiumban. Azon belül is Antwerpen legnagyobb közparkjában, a Stadsparkban. A vélhetően húsvétról megmaradt házi kedvenceket a flamad családoknak nem volt szívük otthon hagyni a nyaralás idejére. Így inkább elengedték a vadonhoz cseppet sem szokott kisállatokat a zegzugos Stadsparkban.

A probléma akkor kezdődött, mikor a nyuszik nem találtak ellenségre a hatalmas parkban, s elkezdtek szaporodni. Az ultraortodox (haredi) zsidó negyedben található park rövid idő alatt sajátos tündérmesévé változott: a kacsák, hattyúk, sirályok, galambok együtt sütkéreztek a napfényben a lakásmagányból felszabadult nyuszikkal.

(download)


Az idillt a városvezetés nem nézte ilyen jó szemmel. A polgármester az esetleges túlszaporodás és fertőzések megelőzése, valamint a közeledő hideg tél végett állatkimentő akcióterv összeállítását sürgette. A jószívű polgármester nem habozott nyomatékosítani, hogy nem híve az erőszakos módszereknek. Sem durváskodás, sem kilövés nem jöhet szóba. Így a nyuszikat óvatosan próbálták befogni, hogy aztán állatbarát, ám zárt helyre szállítsák őket.

A városvezetés nem járt sikerrel. Múlt héten, mikor utoljára a parkban jártunk, sok tucat szabadon ugrabugráló, napozó, lakmározó nyuszit számoltunk össze. Úgy tűnik tehát, hogy a nyuszik jól bírják a gyűrődést, és átvészelték a tavalyi telet a sziklarepedések, bokrok, fák tövében.

Sőt, titkos segítőik is akadtak. A látszólag a nyulakra ügyet sem vető, békésen sétálgató családok néha-néha közelebb sorolnak a park tóparti gyepéhez, és - szinte észrevétlenül - sárgarépát csúsztatnak gyermekeik kezébe.

Az egyik, mellettem álló kislány a kabátujjából kikandikáló, gondosan meghámozott sárgarépával kínálja a prémfehér nyuszit, majd lopva összekacsintanak, és a kislány már fut is vissza a cinkosan félrenéző papa és mama felé.

Ez az antwerpeni nyuszik igaz története.

[frissítve] Ide kapcsolódó téma a berlini fal nyulainak története, melyre az Urbanlegends hívta fel figyelmünket. A stockholmi városi nyuszik sokkal szomorúbb sorsáról szóló híradást pedig Komavary küldte el. Köszönet.

Kik okozzák a biciklis balesetek többségét és hol kevesebb az ilyen baleset?

Gyakran hangoztatott nézet, hogy a biciklis balesetek többnyire a biciklis hibájából következnek be. Például azért, mert túlságosan agresszíven és/vagy figyelmetlenül kerekeznek a forgalomban.

Nos, egy kanadai elemzésből (mely 2572 torontói biciklis közúti balesetet vett figyelembe a rendőrségi jelentések alapján) az derül ki, hogy az esetek 90 százalékában az autós hibájából következett be a biciklisbaleset.

A legáltalánosabb balesettípus, amikor az autós a kereszteződésben figyelmen kívül hagyja a piros lámpát, vagy egyszerűen nem elég körültekintő, ha stoptáblához ér. A második leggyakoribb baleset, amikor az autós nem elég óvatosan előzi meg a biciklist. A harmadik leggyakoribb pedig - mint arról korábban már ezen a blogon is esett szó -, amikor az autó utasa figyelmetlen, és a mellette elhaladó biciklisre egyszerűen rányitja az ajtót.

Mind az autósoknak, mind pedig a bicikliseknek tehát 3 dologra kell különösen odafigyelniük:
1. kereszteződések
2. előzés
3. autóajtó nyitása / parkoló autók mellett bicajozás

(Egy másik jelentés szerint - pdf - a motorosok sérelmére elkövetett balesetek döntő többségéért is az autósok felelősek.)

Még egy érdekességet tartalmaz a fent idézett elemzés. Azokban az országokban, ahol a legtöbbet invesztálnak a biciklikultúra elterjesztésébe, és ahol ilyen módon több is a bringás, jóval kevesebb a halálos biciklis baleset.

Ahogy a flamandok és a hollandok szokták mondani: csak annyira kell türelmesnek és előzékenynek lenned az előtted haladó biciklissel, mint annak a másik autósnak, aki meg épp a te bicikliző gyermekeid mögött készül előzni. Nyilván nekik már könnyebben is jön ez az etikai alapvetés, hiszen a családok döntő többségében legalább egy gyerek vagy felnőtt naponta biciklizik a városban.


Egy felelős kormányzat, városvezetés tehát komolyan veszi az olyan dinamikusan növekvő biciklis közösségeket, mint amilyen például a budapesti is, és határozott, felelősségteljes döntésekkel, beruházásokkal segíti elő, hogy ne csak a közlekedési morálon múljon egy város felnőtt és gyerek bringásainak élete.

Egy a 8 millióból

A New York Times "1 in 8 million" riportsorozata minden héten bemutat egy-egy New York-i életet. A rövid audiointerjúk mellé fekete-fehér életképeket is kapunk az adott személyről. A vak borkóstoló, a 60 éves városi bicajos, az városi állatpreparátor, vagy az exbankrabló élettörténete mind olyan, amivel maximum bulvárújságok mínuszos híradásaiban szoktunk találkozni. A NYT azonban megkísérli felmutatni pár percben ezen emberek igazi magánvalóságát.

Budapestről is érdekes lenne hasonló összeállítást látni a neten, heti rendszerességgel.

Föld alatti tárolókkal a városi bringaszennyezés ellen

The spatial and aesthetic challenges of having too many parked bikes attached to every last lamppost and historic building has prompted some wonderfully innovative design and market responses. The underground "Bicycle Parking Tower"—actually a series of 36 towers—at the Kasai Station in Edogawa, Tokyo, holds more than 9,000 bicycles, any of which can be retrieved within 23 seconds via an automated mechanism. In Zaragoza and a few other Spanish cities, meanwhile, the Biceberg, a small kiosk beneath which sits a storage bay, creates spots for 92 bicycles in the same space that four cars would occupy. Another approach is to combine guarded bicycle parking in a one-stop facility with mechanics, bike stores, education, and other services, as with Brazil's ASCOBIKE. Muenster's "Radstation" comes complete with a bicycle wash—for $4. In the United States, the for-profit Bikestation sells secure parking ("valet and controlled access") and provides air for tires as well as showers and Wi-Fi in its "bike-transit centers," in cities ranging from Santa Barbara, Calif., to Seattle. At Washington, D.C.'s Union Station, a similar concept — with everything from rentals to repairs — is scheduled to open in August, a swooping shell of glass and tubes, designed by KPG and at least partially inspired by the arc of a bicycle wheel.

Láthatóan vannak városok a világban, ahol már nem azért kell küzdeni, hogy normális bicikliút legyen egy felújított hídon, hanem azon megy az együttgondolkodás, hogy hogyan tudnák megoldani a "bicikliszennyezés" problematikát.

Bicikliszennyezés alatt a cikk szerzője azt érti, amikor egy adott helyen már az elviselhetetlenség határát súrolja a parkoló bicajok sokasága. Lásd még: Gödör, este.

Káros-e az Air Race az egészségre?

Legszenny

A kajmánsziget szerint a Duna feletti Air Race edzőfutam miatt lett hétfőn reggel katasztrofális a légszennyezettség a budapesti belső kerületekben. Gondoltam, megnézem, hogy milyen adatokat dob az Időkép a mai második edzőfutam idején. 14:00 és 15:30 között azonban - mint az ábrán látszik - nem volt semmi extrém elváltozás a budapesti levegőben. Sem a 15:00-s, sem a 16:00-s légszennyezettségi térkép nem mutatott kiugróan magas értékeket. Sőt, még valamivel csökkent is a káros anyag a belső kerületek felett.

(Btw, a holnapi edzőfutamok 10:00-11:30, valamint 14:00-16:00 között lesznek.)

Minek kell autóforgalomról leválasztott bicajút egy városba?

Két képpel szemléltetném, miként tűnt el hat hét alatt a biciklista a Margit híd terveiből és kommunikációs anyagaiból.
Az első hídszelvény rajz egy nyári sajtóanyag része, amit a Menedzsment Fórum június végi galériájában találtam, a másik a Sagan által lefényképezett, közlekedőknek szóló tájékoztató füzetből való. Jó lenne politikusokat, tervezőket, tervtanácsnokokat, és hivatalnokokat is ilyen könnyedén retusálni Budapestről. Remélem hamarosan nevekkel is szolgálhatunk, hogy legyen kiknek a szakmai önéletrajzához csatolni e nemsokára európaszerte híres budapesti, 8 db közlekedési lámpával és 1 kilométer kerülővel nehezített dunai kerékpáros átkelőt.

Jó, hogy van most ez a tüntetés. A sanyarú jelenlegi helyzetet elnézve szükség is van rá. Egyben jó ürügy arra is, hogy megint elgondolkozzunk azon: egy nagyváros belső területein (including hidak) mi a jó büdös franc szükség van autóforgalomról leválasztott bicikliutakra?

Mert én képtelen vagyok belátni. Miért nem jó az a gyakorlat, amit idehaza jelenleg az Alkotmány és a Varsányi Irén utca képvisel? Külső autósávra felfestett bicikli piktogramok, esetleg pluszban a külső sáv külső felének vörösre festése...

A biciklis közlekedési tempója és szokásai közelebb van az autóséhoz, mint a gyalogoséhoz. Ezért azokon az útszakaszokon, ahol az autók óvatosabban, eleve lassabban tudnak csak közlekedni (magyarul: belváros), ez a megoldás a jó.

És nem az agyatlan, senki számára nem megfelelő, girbe-gurba, gyalogos járdákkal tarkított, autóforgalomról leválasztott bicikliutak. Mert azoknak csak egy előnye van: a kapualjból kilépő gyalogosokat halálra rémísztik a száguldozó bicajosok, az árurakodók keresztbejárkálnak a bicajúton, és mindenki csak felbassza az agyát, lassan halad. Veszélyes. Még rövidebben: béna.

A másik borzasztó dolog a belvárosi bicikliutakban az, hogy azokon a szakaszokon, ahol léteznek, tilos az autóúton bicajozni. Képzeljük csak magunk elé a mostani budapesti valóságot: tekerünk a tükörsima aszfalton a külső sávban, az autókkal, majd hopp: bicikliút tábla. Felkanyarodunk az életveszélyesen szűk, korlátokkal, gyalogosokkal teleaggatott, minősíthetetlenül szar útburkolatra, és ott szenvedjük végig az útszakaszt. Közben könnyes szemekkel tekintünk néha balra, az autóútra. Hogy de jó lenne, ha nekünk is szabadna ott... És nem az istenverte bicikliúton kellene nyomorognunk, kúsznunk-másznunk, bukdácsolnunk...

Így lesz ez a felújítás után a Margit-hídon is. Tilos lesz az autósávban tekerni. Kénytelen leszek a lámpaerdőkkel, figyelmetlen gyalogosokkal, hatalmas kerülőkkel naponta szopni. Miközben az autósávban pár perc alatt átérnék Pestre.

Ennél pedig még a jelenlegi helyzet is sokkal jobb. Aki lassan teker, és a szigetre akar bejutni, az menjen a gyalogosokkal, a gyalogosok tempójában. Aki meg haladni akar a két part között, az mehessen a külső autósávban.

Köszönöm, hogy százhuszonödöszörre is elsírhattam. Határozottan jobb.